Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - I. telekrész

47 és közjegyzőnek a síremieke sikerült kí­sérlet arra, hogy az egyszerűvonalú síkidomok felhasználásával is lehel mon­danivalónk a temető hangulatáról. Munkácsy Kálmán az esztergomi föld hajtása. Több kötetben megjelent elbe­szélés-gyüjteményével a szülőváros írói­nak sorába került. Az „Esztergom és Vidéké"-nek néhány éven keresztül el­látott szerkesztésével a már Budapesten megkezdett újságírói működést foly­tatta. Betegsége korán döntötte sírba. Temetésekor Földváry István dr. mon­dott búcsúztatót. Sírjuk fölött ma itt is, ott is tavasszal aranytorkú fülemüle csattog, az elmúlás hónapjaiban pedig búszsongású őszi szellők sírnak panaszos zsoltárokat, akárcsak a roken Büttner Károly körorvos halóporai fölött. A sírban is egymás mellett pihenő házaspár az elért révpart messziségéből hirdeti a földöntúli élet irányát, értel­mét. A két márvány-virágcsokor közé állított fehér márványlapnak a kereszt jelével szétválasztott .bal és jobb olda­lán Szőllösy János és Szőllősy Jánosné sírverse aranyosodik : Minden elvész, örök csupán A lélek virága. Oda száll a lelkünk is e Csodás szép világba. Ide vár a kertész minket, Műveli az utat, Ahová a szent feszillet Az ég felé mutat! A Divéky-család sírboltján a fejfa tá­ján szikla emelkedik. Kereszt dől rajta végig. A keresztre imára csukló kézzel

Next

/
Oldalképek
Tartalom