Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Sírok fölött, a Kálvária lábánál

474* A királyi, császári koronák selyemmel, bársonnyal béleltek, de csak keresztülmennek rajtuk a szögék és tövisek, melyek az arany abroncsok faláról — tőlünk láthatatlanul — előmeredeznek ! Az élet boldogságához teljesen közömbösek a világ külső, tündöklő ragyogásban csillámló járulékai : a fény, a gazdagság, nagyság, hír és hatalom káprázatos díszletei. Nem színház, nem komédia a lelkek élete, mely díszletekre szorul. A boldogság a lélek belső elrendezésének, tartalmának ügye, dolga. Ne az élet külső javaihoz kösd boldogságodat. Hiszen azzal, hogy túlságosan ragaszkodói hozzájuk, örökös rettegés tart fogva elvesztésük félelme miatt. Mi más ez, mint kínzó, gyötrő szenvedés ? Az életben a legnehezebb, de legértékesebb művészet, minden életbölcseség alapja és betetőzése : az élettel való megelégedés, megbékélés. Ne követelj túlságosan sokat az élettől, ne szabj számára feltételeket ! Az élet legszerencsétlenebbjei azok, akik a bolondos kedvvelkézzel osztogató sorstól azt nyerik el, ami nem illeti meg őket. Ne igényelj olyat, amit ez a kiszámíthatatkn ajándékozó még soha senkinek meg nem adott. Már a régi görög bölcs megfogalmazása szerint nem abban nyilvánul meg a boldogság, hogy mindenünk meglegyen, amit kívánunk. Egyetlen állásfoglalás biztosíthatja, csak megnyugvásunkat, boldogságunkat : ne kívánjunk olyat, amit a sors úgysem adhat meg.