Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Sírok fölött, a Kálvária lábánál

472* birtokában senkivel nem cserélő gazdagnak hirdeti magát. A sokszoros milliomos, ha vagyonát valamilyen csapás pár millióssá zsugorítja, jajgat, kétségbeesik, mert gazdagságától fosztott szegényen nem bírja elviselni szűk kereteik közé szorított sorsának gyötrő nehézségeit. •Ne felejtsd, a gazdagság olyan, mint a tenger sós vize. Mennél többet iszik belőle valaki, annál jobban kínozza a szomjúság olthatatlan érzése. A gazdagok nem jönnek rá, hogy a gazdagságon kívül mást is lehet szeretni ezen a világon. Hidd el, akineik nincs pénze, kincse, gazdagsága, az szegény ember, de akinek csak pénze van, az még szegényebb ! Nem más az ilyen, mint az élet sajnálatra legméltóbb nyomorultja ! Célod nem az, hogy arany, vagyon vegyen körül, szép gömbölyűre hízzál, s nyakiadbin valamilyen csillogó érdemrenddel a koporsóba feküdjél ! Ilyen módon sohasem fog révbe jutni boldogságvágyad, melyet Shelley az élet szent ösztönének nevez. Igazán boldog csak akikor tudsz lenni, ha belülről építed fel 'a belső értékek erős várát, palotáját, s belülről fonsz köréje koszorút. Ha sok jót tettél földi pályád során, ezek ott messze, a boldog lelkek boldog otthonában, de már itt is, kivirágzanaik. Olyan koronát ötvöznek számodra, hogy a föld minden aranya, drágaköve hozzá képest pislákoló fénv, hitvány üveg csillogása lasz csak. Ha meg nem tettél jót, rettentőn szánalmas sors vár reád. Ugyan mit használ neked,