Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - X. telekrész

460* kíntetes úr" sírdombjával, amely magábaroskadtan, virágtalanul, elvadult füvesen kesergi a gondozó kéz távolmaradását. A korábbi század hatvanas-hetvenes éveinek ma már nem igen emlegetett kereskedőjéről lobbant emlékvilágot a kapaszkodó derekának egyik márványa, A német írás Rom György nevét állítja egybe a kő szürkeségébe csaknem belevesző poros betűkből, A karinthiai Pichlből sodorta a sorsok ragadó ereje az esztergomi tájakra. Üzletének üveges ajtaja ott villogott a mai Szt. Lőrinc-utca 18-as számú háza épületfalának bevágásában, s szemlélgette az arra elsiető járókelőket. A csaknem hasonló szabású s ugyanabból az anyagból faragott másik sírkő az édesapa kereskedősegéd fiáról tesz jelentést, ifj. Rom György-ről, akire 24 éves korában borították a koporsó szemfödelét. Szoíack (Szolák) Mihály-t a galíciai Glowitz-hó\ engedte életútjára a sorsok Irányítója. Itt telepedett meg az erdős, nagy hegyek átjáró kapujában. Az apróbb és nagyobbacska esztergomi reménységek a maga idejében minden bizonnyal sokat emlegették a „derék cukrász bácsit", akit életének java korában hoztak k iaz elpihentek földalatti városába. Egyre jobban ritkulnak az emlékjeles sírok. Pedig a mélyben mindenfelé lélekelhagyta testek porladnak, s a kisebbnagyobb tisztások csak azt jelzik : kidőltek, elkorhadtak a fejfák, am«lyek régeb-