Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - I. telekrész

44 szülővárosom, Esztergom felett. — Esztergomban alig van intézmény, amelyre ne hullott volna bőkezű jóságának aranyos napja. Ezért nézi szomorú szívvel a temető vándora a sírbolt alapzatának meglazult, megbolygatott, itt-ott helyükről földre hullott tégláit, melyek nemcsak a szélnél gyorsabb idő száguldását, hanem a közben-közben elszendergő kegyelet felejtkezését is sírják — könnytelenül, hangtalanul. A püspök sírüregének a háta mögött a második útra elkerülve a revisnyei Reviczky-család sírboltjának arányos faragású, komor gyászban csillogó svédgránit keresztje feketéllik elénk. A kereszt alapzatán aranyos betűk hirdetik : ide szállott le az ősök közé pihenésre Reviczky Aladár, az esztergomi papnevelő h. igazgatója s öccse, Dr. Reviczky Gábor, Esztergom vármegye főjegyzője. A folyton vissza-viszatérő kovácsoltvas sírboltrácsok, vasból hajlított virágkosarak, függesztett, kőoszlopra helyezett, kőlapokra erősített sírlámpák nem ernyesztik a vizsgálódó figyelmet. Csak fokozzák a temető szomorú hangulatát, melynek csendességébe úgy hullanak bele ezek a szomorú tartozékok, mint katonatemetéskor a szabályosan zuhogó lábdobbanásokba a fekete posztóval bevont dobra hulló gyászos kopogások ! A sírok változatosságában is figyelemreméltó hely dr. Földváry István pihenőhelye. Esztergom szab. kir város főügyészének eleven emlékét beszéli a