Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - X. telekrész

440* désére tér át a megnyugvást könyörgő lélek : Engedje őt az Ég megpihenni. Álmát ne háborgassa semmi ! A mai kor márványfaragó ízlése szívesen folyamodik &z elhelyezéseknek részarányosságot figyelmen kívül hagyó megoldásához. A síremlék lapjának egyik szélére teszi a keresztet. Vésett kővirágosokor alatt vallanak fájdalmas vallomást az anyát vesztett gyermekek : Édesanyánk, könny lettél a szemünkben ! Miinek Zsigmondné volt járásbírósági irodatiszt hitveséről emlékeznek a fájdalmat panaszoló szavak. Neumann Gyula mészárosmesterrel hasonló nevű két kis fia pihen a márványemlékes sír mélyén. Az apró unokák gyöngyvirág-csokra hullott később melléjük : Alberti Gyuszika, Varga Mária s a kis Bátky Lacika. Apró testük, nyiladozó lelkük a sorsok legfőbb Urának rendeléséből rövidke időre örvendezhetett csak az élet színes térségein, hogy sok ki nem nyílt mosolyuk csipkés szemfedője simulhasson kárpótlásul sötétbe húnyt virágszemükre. Betűk, nevek sűrű raja csoportosul a Wanitsek-család sírkövein. A család élete fáján egymásután bontottak kelyhet a virágbimbók. Közülük többen megsiratott ' korán távoztak a másik haza kifürkészhetetlen messzeségébe. A csehországi Krakovic-bó\ származó Wanitsek János cipészmester hanyatlott először az új haza földjében megvetett síri ágy párnájára. Gyermekei : W. Károly és W.