Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - I. telekrész

43 felcserélnie Isten intésére. Így „érdemes életének 79., áldozárságának 56., püspökségének 7. esztendejében lelkét Teremtőjének feladván, testének nyughelyet szeretett rokonai és földiéi között választott. A szeretetért szeretetet vár." A sort záró szélen jellegzetes papi arc domborművű bronz képe néz a befelé vezető út irányában. Az írás szerint „Itt nyugosznak az tJrban a népnevelés koszorús írója és munkásának a jó szívéért országszerte ünnepelt István bácsi, méltóságos és főtisztelendő Dr. Majer Isiván, címzetes püspök, pápai praelatus, érseki helynök s főkáptalani nagyprépost áldott porai. — Szül. 1813. aug. 15-én. Megh. 1893. nov. 21-én." Évtizedek rohantak el azóta, hogy teste a földbe került, ahonnan vétetett. A mindenkinek kijáró fogyó évek azonban nem ártottak áldott emlékének, mely ép és emlegetett maradt életének alkotásaiban, magát szétosztó jótékony cselekedeteiben. Alakja összeforrott a régi Esztergom élatével. Ezért érthető, hogy lelke is nehezen tudott válni a helytől, amelyet annyira szeretett. Isten napsugaras világát nem Esztergom falai között pillantotta meg. Mocsonokon született. Édesanyja, az esztergomi Tillmann Antónia révén azonban mindig az ősi városhoz tartozónak tekintette magát. Ezért meghatók végrendeletének áldással záródó szavai, mikor így búcsúzik a húnyó élet határán : Isten kegyelmével Szent István király szelleme virrasszon