Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - X. telekrész

437* A sírok sora nem nyúlik végig a temető faláig. A ház innenső sarkának vonalá­ban fölfelé jó pár lépés távolságra a sír­ásóid veteményes kertje zöldéi és virág­zik. Itt is, ott is az élet titokzatos kinyi­latkoztatásairól énekel a temető őrző-, termőföldje s arról, nem embernek talál­ták fel, hogy botor eszével határt, mes­gyét szabjon-vonjon az élet és enyészés egymásbafutó területén. Kőre erősített vastábla tömör sorai Borik József nevét hordozzák. Életében a csendőrség szolgálatát vállalta. Mint tiszthelyettes osztogatta parancsait. De hát egyszer, iiam is olyan későn, neki is engedelmeskednie kellett. A legnagyobb Ür osztott parancsot. Azóta a csend or­szágának nem őrzője, csak hallgatag la­kója a közös sors joga és végzete alapján. A bencés gimnázium apró diákjai, kü­lönösen diákéletük kezdő szakaszán cl­fogodó szorongással lépték át a bencés székház kápolnájának küszöbét. Féltek a kurta szavú, vastag szemöldökű, sokszor mérges nézésű Lezsánszky Ágoston-tói, aki a sekrestyés teljes hatalmú méltósá­gában rendelkezett, utasított és szolgálta­tott igazságot a szavak anyagtalan hatal­mával. Csak később vették észre : nem minden fájó, rossz és ijesztő, ami híjával van az elomló lágyságnak. Az összerán­colt szemöldök mögött meglátták a meg­szokott munka nem mindig mosolygós szemét. A pattogó szavak talán határo­zottabban elirányítják a határozatlant s a bizonytalankodót, s a mérges nézés nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom