Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

416 ben vett, sok szív mélyéből előtört áldó hálálkodásról van szó, — A kiváló orvos esztergomi föld szülötte, Tóth András­nak és Szölgyémy Anná-nak a fia, a szintén esztergomi származású Tóth Imre püspöknek unokaöccse. Nagy tudását a segíteni kész lélek teljes odaadásával bo­csátotta szenvedő embertársainak rendel­kezésére. Fáradozásának anyagi ellen­szolgáltatását ritkán fogadta el. A szegé­nyeket mindig ingyen gyógyította. Híre­neve átkerült a város határain, s messzi­ről sereglettek háziába az egészség ügye­fogyottjiai. Életében közismert volt nemes oivos egyénisége, de még ma is szép számmal akadnak, akik aprógyerek ko­ruk emlékező lelkével gondolnak a tu­dása, jósága miatt sokat emlegetett Tóth doktorra. Az Esztergomban Horák Egyed­nél „nyomatott", 1863-ban megjelent Szikély-Koszorú c. versgyűjteményben, melyet szerzője, ponori Thewrewk József az esztergomi „széplelkű hölgyeknek" ajánl, áldó, magasztaló sziavakkal adózik szeme világának visszaadásáért egyik epigrammájában a kiváló orvosnak : Krisztus Urunk a vakok szemeit gyógyítni ke Krisztus példáját tudománnyal akarja követni Lelkes Tóth József s fáradozása gyönyör. Engem is ö védett az örök vakságba eséstől, S rá szemeim megujuit lángja dicsérve csapong. Férfi vitézi mivoltát is megcsillogtatta. Ott harcolt Görgei seregében, amikor a honvéd zászlóaljak kartács esőben, láng­tengerben rohamozták Buda várát, hogy 8 a népekre legott égi csodája hata.

Next

/
Oldalképek
Tartalom