Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

411 András aranyban fürdő neve felesel felhők mögül előtörő fény sugárkévéivel. Muzslay Andrdsné-nak s a szülők véréből életre ébredt két kis sarjadéknak : Er­zsiké-nak, Feriké-nek a neve csillog to­vább a fények megviilanó szavában. Nagy Ignác-né Muzslay Gabriella, majd Her­bák Anna emlékére vésett betűk villanta­nak utolsó ragyogást a lassan-lassan ár­nyékba pihenő márvány beszédből fo­gyott alján. A Gálicz-csal'ád svéd gránitból met­szett obeliszkje Gálicz Istvánné Csák­vári Teréz nevét tükrözteti a fekete már­vány sötétcsillogású, fényeket nyelő ta­ván. Kisebb-nagyobb síremlékek el-elhajló vonalán következnek egymásra a hallga­tag kőszájakra bízott, feledést verő írá­sok hangtalan mondanivalóikkal. Szán­tay József-né Lahonyai Anna ékes fara­gású márványa után apróságok angyal­leikéről zenél a szülői emlékezés. Itt a földön imádság tör utat feléjük, mely addig szól majd, míg a vesztes válás után egyszer csak találkoznak a héthónapos Mohácsy Józsiká-va\ s a tizenhárom esz­tendős M. Juliská-\al. Hatéves kisfiú árnyakkal font tragé­diája sír a szomszédban. Vérefolyt, ösz­szezúzott testtel került ide Udvard-ról, a szülői otthon meleg fészkéből az iramló feledés nem egyszer elgondolkoztatón szomorú kertjébe. Döntött, félrehengerí­tett kőhasábok, márványlapok közelében a földön fekszik hanyatt sarkaiból for-

Next

/
Oldalképek
Tartalom