Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

400 delmeskedett gondját viselő édesatyjá­nak. Beiratkozott a bencések esztergomi iskolájába, s minthogy akarat feszült benne, értelem sugárzott lelkében, sokat adott a becsületre, hogy szidás, büntetés ne érje, szégyenítés ne sújtsa érette, neki úlő szüleit, rövidesen az intézet legkivá­lóbb tanulóinak sorába került. — A gim­názium hat osztályának elvégzése után Pannonhalmán jelentkezett Istennek és nevelő rendjének szolgálatára. Kitűnő képességei, rendtársainak bizalma a rend élére juttatta. Pannonhalmi főapáti mél­tóságában 1842—65-ig intézte a rend ügyeit, s így rájutott, hogy a negyven­nyolcas idők viharos, háborgó tengerén az ősi intézmény veszélyeknek odadobott bajáját kormányozza. Rimely János Mihály neve erősebb hullámzással került bele Esztergom vá­ros történetébe. Mikor a szabadságharc bult.ása után a hírhedt Organisations : Qtitwurí a magyar középiskolákat is ma­jához húzta, az esztergomi, addig 6 osz­tályú gimnáziumot nagy veszély fenye­gette. Az abszolutisztikus kormány az esztergomi iskolát nem sorozta a teljes gimnáziumok közé, ezért az 1850—51. tan­évben négyosztályú intézetté kellett erőt­lenednie. A város közönsége mindent megtett a fenyegető veszély elhárítására. Az ügynek megnyert Scitovszky János hercegprímás, a megye, a város a leg­messzebbmenő áldozatokra is hajlandó volt a 8 osztályú főgimnázium elnyerése érdekében. Nem utolsó sorban Rimely

Next

/
Oldalképek
Tartalom