Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - I. telekrész

37 ki. A sírt gondozó ittmaradottak az ér­demes és gondos nagyszülőknek s a mel­lettük nyugvó unokáknak égi imádsá­gait kérik. A mult század utolsó négy évtizedé­nak munkás polgári erényeit hirdette ta­nítványai körében s valósította meg a maga életével élete pályájának hűséges megfutása során a nemeslelkű Oberma­yer György, az esztergomi reáliskola igazgatója. 41 esztendőt munkálkodott az iskolában. Ebből 16 év az intézet igazgatására jutott. A közügyek terén is szerepet vállaló tanárember elhatározó példaképe volt a keze alól kikerült diák­nemzedékeknek. A még földi sarat taposó diákok emlékező kegyelettel emlegetik múltba hanyatlott mesterüket. Élete, amely elomlott, hatásában él tovább s többet jelent a hideg márványra került fakuló soroknál. — A sírkő alján több névvel szereplő Deininger-családot is erősebb szálak fűzték valamikor az ősi székvároshoz. Köréből több jól hangzó név került az embereket olyan könnyen elnyelő, zajló élet színére. Sikereik ere­je védi birtokosait a feledéstől. A kő- é^ márványsírok csak nehezen engedik további útjára a siető vándort. Tartóztatják betűikkel, mint valami márványtőről sarjadt nefelejcsek, ame­lyek az emlékek raját kergetik a figyelő szem elé. A Rudolf-család sírhelyének kőfedele Rudolf István koporsója fölé borul. Az Esztergomi Takarékpénztár ve­zérigazgatóját tragikus szerencsétlenség

Next

/
Oldalképek
Tartalom