Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VIII. telekrész

363 tergomba költözött. Itt élte életének megsokasodott éveit. — Még sokan em­lékeznek a finom, öreg úrra, amint ki­mért, lassú léptekkel járta szokott sétája közben az esztergomi utcákat, s ezüst fogantyú® botját markolta kardhoz szok­tatott kezével. Kilencven esztendő pere­méről nézett vissza földi életének sírhoz kanyarodó hosszú útjára. A megbékélt bölcsek fejethajtó alázatával tért pihe­nőre. Még halóporában is összeszoruló szívének falához bizonyára fájó zaklatá­sai ütődnek a történelmi magyar idők aggodalmai, dübörgései. Síri nyugalmá­nak hűséges osztályosa második felesége: felsőszemerédi Neumann Katalin. Rózsaszínbe hajló kúpalakú márvány­emlék borong a sor túlsó szélén. Fakult betűk nehezen olvasható szavai bujkál­nak a kő homályos lapján. Kecskeméti Pethes Géza Aladár tünedező emlékének őrzésére csoportosulnak a múló idő kő padlóján. Esztergom vármegye árvaszé­kének jegyzője. Száraz fű szőnyegezte sírján semmi dísz. A virágok hónapjai­ban sem virít a megsüppedt halmon szir­mok színes kelyhe. De mégis, mintha vi­rágcsokrok imbolyognának fel s tűnné­nek el újra a játszó szellő fújására. A tollat forgató fiatal tisztviselő csendülő dalokban énekelte el szívéből csordult érzéseit. Verteinek első kötete Eszter­gomban jelent meg 1878-ban, Költemé­nyeim címen. A Költemények csokrát Vác fűzte egybe 1880-ban. Sírja fölött ezek ontják a jelenből a mult felé szálló emlékezés illatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom