Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VIII. telekrész

359 nos kovácsolt vasból készült sírkeresztje: A gyerelkkori temető járások emlékét hozza vissza a sír fölé állított kereszt. Az 1900-as esztendők gyerekszemének mértékével mért temetőemlékek emelkednek fel a multak látóhatárán. Az akkor régiségnek tartott kő és vas testvéri vállalkozása nyomán megalkotott emlékek a korábbi század ötvenes-hatvanas éveiben divatoztak. A kisvárosi polgárok, a jómódú mesteremberek és hozzátartozóiknak sírja fölött vállalták a gyász, siratás és fájó emlékezés szomorú tisztét. Apró szelence szűk zárkája őrzi a derék szabómester nevének roncsait. A maró idő szétrágta a betűk dacoló hadsorát. Az utóvéd azonban még keményen, rendezetten vívja a nem szűnő harcok tépázó rohamát. Hatalmas márványtömbből faragták Vojtek István sírkeresztjét. Csúcsíves templomkaput mintáz az emlék. Az erő, a szilárdság kőbe faragott gondolatát társítja a márvány. Megrokkant, dülöngélő, csonka bajtársainak ritkás csapatában szálegyenesen áll, akár romlott falak alján ellenségtől vívhatatlan sziklabástya. Mintha évszázadokra állították volna ide, a kő hideg nyugalmával, méltóságával zengi az erő csendbe dermedt énekét. A váci születésű jómódú csizmadiamester mellett vetettek halotti álomra síri ágyat élete párjának : Vojtek Istvánne Divald Mária-nak. Szálló éveinek alkonyán szüleinek teste mellé került V. Anna koporsója is. A hosszan elnyúló,