Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VIII. telekrész

359 nos kovácsolt vasból készült sírkeresztje: A gyerelkkori temető járások emlékét hozza vissza a sír fölé állított kereszt. Az 1900-as esztendők gyerekszemének mértékével mért temetőemlékek emel­kednek fel a multak látóhatárán. Az ak­kor régiségnek tartott kő és vas testvéri vállalkozása nyomán megalkotott emlé­kek a korábbi század ötvenes-hatvanas éveiben divatoztak. A kisvárosi polgá­rok, a jómódú mesteremberek és hozzá­tartozóiknak sírja fölött vállalták a gyász, siratás és fájó emlékezés szomorú tisztét. Apró szelence szűk zárkája őrzi a derék szabómester nevének roncsait. A maró idő szétrágta a betűk dacoló hadsorát. Az utóvéd azonban még kemé­nyen, rendezetten vívja a nem szűnő harcok tépázó rohamát. Hatalmas márványtömbből faragták Vojtek István sírkeresztjét. Csúcsíves templomkaput mintáz az emlék. Az erő, a szilárdság kőbe faragott gondolatát társítja a márvány. Megrokkant, dülön­gélő, csonka bajtársainak ritkás csapa­tában szálegyenesen áll, akár romlott falak alján ellenségtől vívhatatlan szik­labástya. Mintha évszázadokra állították volna ide, a kő hideg nyugalmával, méltó­ságával zengi az erő csendbe dermedt énekét. A váci születésű jómódú csizma­diamester mellett vetettek halotti álomra síri ágyat élete párjának : Vojtek István­ne Divald Mária-nak. Szálló éveinek al­konyán szüleinek teste mellé került V. Anna koporsója is. A hosszan elnyúló,

Next

/
Oldalképek
Tartalom