Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

336 esztergomi kanonoknak bátyja. Üllőn viselte lelki gondját az Ür juhainak. Megérte aranymiséjót s Vácott halt meg nyugalomban. Itt csak felvésett neve emlékeztet rá. Tőle való az édesapa érdemeit elsoroló s a legnagyobb jutalmat Istentől váró búcsúztató vers. A részletekbe is elmerülő leírás végére jutottunk. A történeti hűség kedvéért — ha későn is — meg kell valamit mondanunk : Az ízlés nemes egyszerűségével megtervezett, márvánnyal ékes sírhely mélyén csak öten pihennek: Fehér Jakab, Fehér Jakabné Imhoff Jozefa, Vagyonfi Antalné Luzsinszky Alojzia, Graefíel Karolina és Vagyonfi Károly. A többinek csak a neve került az obeliszk falára. Közülük néhány a volt szenttamási temető most már beépített földjében pihen. Legtöbbje a vasrács homloka előtt elhúzó út alatt nyugszik. Régebben ugyanis nem szabdalták utak a temetőt. Az 1870-es évek elején került erre sor. A család ekkor kapta kárpótlásul a kisajátított út fejében a nagyobb terjedelmű sírhelyet. A sok halott ott maradt fentebb, vagy a környéken, a régi helyen. Vigasztalódással hagyhatták, hiszen így a legkevésbbé háborgathatják. — Mennyire beigazolódik, hogy a történelem útjainak nemcsak szélei szegélyezettek csontokkal, holttestekkel, nem egyszer maguk az utak is azokra feszülnek ! A sírhely márványaival együtt valójában kenotáfium, jelképes sír. Az ősök és rokonok iránt érzett kegyelet vezette