Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

334 idézetével vezeti be a hívő lélek imádságos emlékezését : Boldogok a halottak, kik az Úrban halnak meg. — Luzsinszky János kádármester neve villan meg az élen a márvány villódzó tükrében. Fölötte is, felesége : Till Karolina fölött is az utolsó útra híven elkísérő Egyháznak énekes könyörgése virraszt : Tartsd meg őket, Jézus, épen S vedd körül mennyei fénnyel ! Nyugodjanak békességben. — Tovább gyermekeik kis csapata sorakozik : János, Anna, Mária, Alojzia, Magdolna, Kaiolina, Ferenc. Feledhetetbn övéinek Vagyonfi Antalné Luzsinszky Alojzia. A kétezer évnél idősebb kívánság csuklik el a könnyes búcsúintés végén : Legyen a föld könnyű nékik ! V. Antalné korán jutott özvegységre. Férje az előző század hatvanas éveinek elején a mai neves Szatzlauer-cukrászdának akkori tulajdonosa. — Az emlék hátsó falán újra nevek szalagja fonódik: Vagyonfi Károly, V. Lajos, V. Antal. A sort záró név az édesapa neve. Teste nem itt nyugszik. A megszüntetett szenttamási temetőben maradt. Mindnyájunknak szol a kérés és figyelmeztetés : Imádkozzunk egymásért, hogy üdvözüljünk ! A harmadik márvány mellső falán fényükvesztett betűk nyíló szájáról röppennek fel a síri szavak : Itt várja Krisztusban feltámadását Graeffel Adám érdemjel-díszített félszázados elemi iskolai tanító. Vers örökíti és eleveníti munkás életét.