Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

332 tért feleséget, Kapa Jánosné Kilfer Annát. Kiffer Jánosné Kapa Teréz, majd Kiffer János is itt akadt pihenőre, mikor elernyedt, lélekhagyta testük a temető földjébe kívánkozott. Szemben, feljebb, a telekrész utolsó sorában hollófekete, vertvas-'kerítés ékes függönye csipkézik a sírhely kőperemén. Ha lenn, messzebbről, az alkonyat leszálló párájában igyekszünk felfelé, az egy sorban húzódó három hatalmas kőnyárs úgy hat, mintha testhez tapadó köpönyeges ciprusok rajzolódnának a háttérbe vesző látóhatárra. Most, hogy előttük állunk, magasba sudarasodó fehér testük gyertyákhoz hasonlít, Csúcsukon a keresztek egymásba kapcsolódó szelíd két ága szinte belevíllan az előszitáló sötétségbe. Sűrű rajban tünedeznek elő a márvány kőköntösére kéredzkedett nevek. Az első obeliszk Till Xavér Ferenccel , Esztergom sz. kir. városnak tiszti alorvosával nyitja meg .az elpihentek néma hadsorát. A város sebésze, kirurgusa. Messzire tűnt idők gyermeke. Hiszen 1752-őt jeleztek a kalendáriumok, mikor megszületett, s 81 éves korában mondott búcsút a számára már keveset juttató világnak. Feleségének, Till F.-né Bald Magdolná-nak neve ékelődik tovább a betűk tömött sorai közé. Az Egyház éneke csendül sírjuk fölött : Engedj Uram Örök nyugodalmat nekik S enyészetlen fényben ragyogjanak mindig, Hogy színed előtt Vígan szolgáljanak S