Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

329 Ruhe sanft du Edle Gattin lm dem düstrcn stillen Grabe, Nur zu früh entriess dich der Tod Aus deines Gatten und Kirder Arme. Deires Gatten deíner Kinder Liebe nahmeste du mit dir Und Wehmuts Tranen lassest hier. Doch trant und des Schiks. Is Dunkler Wille Auf Ewig trent das Schicksal nkht. Das Ópfer fahlt in tteiliger Stíllé Doch nicht verlöscht Des Gatten Liebe l.icht! Friede ihre Asche. A 34 esztendős fiatalasszonyt szülésénél jelentkező nehézségek ragadták „polgári kalmár" ura mellől korán hasadt sírjának mélyébe. A betűk vésője nem Goethe helyesírása szerint mélyesztette a márvány türelmes lapjára a búcsúzkodás szavakba sírt mondatait. Az éizések meleg verése azonban még most i. átdobol, átjajong az érzéketlen márványemlék régóta álló, őriző kőfalán. A telekrész úthoz érő szélén ütött-vert sírkő maradéka málladozik. Egykor, régen vaskereszt állhatott tetején. Az idő vihara azonbun elsodo ta vasba öltözött díszét. Azóta így csonkán, fosztottan éli az omladék életét nyűtt, foszlott ruhájában. Mintha évszázadok óta állana itt a vívott végeken, olyan mart, szaggatott testének kőpáncélja. Talán a névtelen halottak tiszteletére hagyták ősi helyén, hogy az agyonhasogatott, töpörödött maradvány pusztuló áldozati oltáráról hirdesse az elmúlás, pusztulás szótlan szavait ! A Strázsa-hegy kőbányájából került