Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

320 zella tanítónőnek sírja fölé emelték. Az elköltözött testvérhúga Magyary Szulpic bencés tanárnak, aki szintén ebben a temetőben nyugszik, lenn, az első telekrész bencés kriptájában. — Sziléziai márvány deres lapján állanak emlékőrségen a kivezényelt betűk. Iff. Magyary I.ászlóné Rothnagel Mariska ehzálló életéről tesznek jelentést. A márvány érdekessége : -szerkesztésben, tagolásban a legutolsó vonalig megegyezik az agyagból égetett, korábban jellemzett síremlékkel. Egyedül a hármas szívlevél alkalmazása jelent itt új mozzanatot, mely régi hagyományok ma talán már nem is értett alkalmazására hívja fel a figyelmet. — A sor végén színtelenre szívott vörös márvány emlék gunnyaszt tántorodottan. Mintha fáradt teste óvatosan kihajolnék az őrök sorából : állanak-e arra előbbre, messzebbre még mindig a kővirrasztók ? így azután erre feledkezve jobban esik számára a sorból kidűlő testtartás ! De azért a megbízott őrség komoly kötelességteljesítésével igazít el a nevek sokadalmában. Magyary László kályhásról s hitveséről, Magyary Lászlóné Scherhauf Rozáliá-ról mondanak emlékszavakat darabos kőnyelvükön. Szülei Magyary László kályhagyárosnak, Magyary Szulpic bencés tanárnak s a már szintén említett Magyary Gizellá-nak. — Hát a kövek mégis csak meg tudnak szólalni a feledés kertjében is ! Ezen a helyen minden bizonnyal ! Hessegetik a múltra szálló, tollászkodó, sötét enyé-