Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

318 áiadták a nyugtató földnek. Halópora mellé került síri pihenőre feleségének, Sinka Júliá nak koporsója is. A sírkövek egész kis szakasza gyökereztet lábat a szomszédos, sorrakerülő nagy sírhely hosszan elnyúló kőperemének homlokán. A kemény márványok kissé elkényelmesedtek az idő ernyesztő száguldásában. Nem szabad tőlük zokon venni, hogy megdőltek, megsüppedtek. Nem érheti más az élet öreg legényeit. Csúszik, szalad a talaj ránduló lábuk alatt. Csúcsíves kapuzat kanyarog az oldaloszlopok fejéről a záró kereszt alá. A vésett betűk Nemes Magyary József fazekasmester emlékének őrizésére sorakoznak. A mult század első évtizedeiben éli Esztergomban a csendes munka napjait a fazekasoknak a pozsonyiaktól átvett német céhszabályai szerint. Elindítja a családi iparágat, mely később nagyobb arányúvá izmosodik. — A továbbiéi jeszkedő sorok életgtársának, Helischer Anná-nak zsonganak hangtalan emlékezést. Nevének hallatára illetődött kegyeletre hangolódik a jelenkor gyermeke. Hiszen húga Helischer József-nek, a város nagynevű tanácsosának, aki a maga szívós, nehéz akadályokat döntögető emberségéből került szülővárosának vezető tisztviselői, majd nagyjai közé. El nem halványuló emléket állított nevének munkás életén kivül azzal is, hogy mintegy harmadfélezer kötetből álló könyvtárának, sok kéziratból álló gyűj-