Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

308 csendes jeleképen nő rá a sírtető kőlapjára. Arról beszél : minden áldozat a kereszt tövében és oltalmában nyer jutalmat, jelentőséget. A véges tett ezzel átlépi a föld arasznyi határait, a Legszentebb Áldozat örök trónusáig kéredzkedik. A megváltásnak el nem múló, küszködést, gyötrő harcot kiengesztelő, harmóniában feloldó gondolata csitít itt örvénylő gondolatokat. Innen-onnan 30 esztendőnek feledést oly könnyen fonó szövedékén át az első világháború hős katonájának emlékét vigyázza, áldozatos lelkét idézi a katonásan egyszerű emlék. Az út egyre jobban kapaszkodik a domboldal emelkedésére. Elkerüli a balra zúduló szakadék szálló lejtőjét, melynek szélén Csákvúry Károlyné Lencsés Julianná-naik neve világol a síremlék vörösmárvány mellén. A nap bágyadt, élettelen sugarai siklanak végig a betűk villogó arannyal színezett árkain. Az árnyak csendes országában most, hogy metsző szél orgonál s a tüzes korong is sápadtra hűvösödött, alélt fények sírnak, surrannak sírról-sírra, emlékről-emlékre. A sor vége felé díszes faragású márvány elé kerülünk. Hatalmas testén szinte nyom nélkül nyargalt keresztül az évek rohamozó támadása. Szálegyenes az állása. Nem úgy, mint annyi közelebbi, távolabbi társáé. Csak a betűk szikrázó aranytól fosztott sujtása sínyli az idő tépázó, fakító hatalmát. A másvilág nyitott kapujában betűk sűrű rajai sorakoznak egymás mellé. Müller Mátyás hen-