Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

274 A síremlék a legegyszerűbb vonalú klasszikus formanyelven juttatja szóhoz a faragott kő közölnivalóját. Nagy, általá­nos vonásokban, elgondolásban, felépí­tésben az ötödik telekrész részletesebben jellemzett Ormósdy-emlékének családjá­ba sorozható. Az ott kifaragott klasszi­kus finomságú dombormű helyét itt a sírfelírás márványlapja foglalja el. Az egész alkotás amannak leegyszerűsített, kisebb, egyenes vonalakkal dolgozó ki­adása. Élete tavaszának ígéretes éveiben ke­rült a földi bajokkal nem törődő, béké­ben szunnyadók birodalmába Regös Má­ria tanítónő. Az évek számából két ti­zednél valamivel többet engedélyezett számára »az idők legfőbb Osztogatója. A zsivajgó gyermekek lármás hadának, csengő hangesőjének csak röpke ideig örvendezhetett. Mors certa, hora incerta. Latin mondás próbálja szavakba fűzni a megdönthetet­len igazságot, mennyire bizonyos halá­lunk, mennyire bizonytalan földi életünk megszakadásának órája ! Az egyiket si­kereinek delelőjéről rántja le a sír sötét mélyébe, a másiknál kíntól megváltó sza­badítónak jelentkezik, mikor bársonyos fogású csontkezével zárja le a pihenni térőnek örök fényre nyílt szemehéját. Terveid vannak ? Mit sem számít ! A ha­lál sarkantyúját állandóan oldaladon hordod. Ha finomabban, keményebben húsodba vág, azon nyomban el kell kez­dened az ügetést ! Máskor úgy jön, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom