Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

271 jószívű emberek hamiskás mosolyával tűrte. Több éven keresztül vállalta az énekoktatást a bencés gimnáziumban. Itt különösen elemében volt. A verhe- I tetlen jókedv derűjében, a kacagás sza­kadó záporában gyakran fürdött, s fürdette tanítványait. A legszebb aján­dékkal, szeretetükkel hálálkodtak érte. — Élete napjának leáldozásával itt ka­pott révbe ért teste csendes, békés pi­henőt. Lelke az örök harmóniák hazájába szállott. Apósa első feleségének sírja fölé állították a szomszédos kőemléket. A z-sámbéki kő anyagából kifaragott oldal­só oszlopok oszlopfői csúcsíves modor­ban kiképzett apró tornyocskákban foly­tatódnak. A középső mezőt a román hajlású boltív fölött csúcsíves, barokkos, renaissance-os figurális faragások díszí­tik. Mintha bizonytalan révedezéssel a később jelentkező secessio stílusról pró­bálnának álmodni valamit. Hatalmas vörös márványlap vágódik bele a kő kifejtett testébe. Kacskaringós, finom metszésű betűk kapcsolódnak egybe rajta. Emlékeznek a gyászoló férj pa­rancsára : A legjobb nőnek Szerentsés Neszler Jozefá-nak 1848. dec. 27-én éle­tének 42. évében történt elhunytával. Kedves emlékét e gyászos szent jellel „keseregve örökéti" hű férje. A temető nyilvántartó könyve szerint h sorban következő harmadik sírkeresz­tet Szerencsés Károly sírjának dor.ibjára tűzték. A fakereszt bádoglapja' agyon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom