Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

263 ban hiányos értesítéssel szolgál a felíiás. Egyetlen szó sír fel a fakereszt néma vastáblájáról : Mártha. A név tulajdonosa : Nagy Mihályné Nagy Márta. Honvédszázados felesége. A harmincéves fiatalasszonyt gyermekágyi láz döntötte korán megásott sírjába. Nagy Pál-nak, az első világháború hősi halottjának emlékét az ismerős, errefelé többször látható rohamsisakos kőkereszt újítja fel. 1915-ben vonult be a hadak fényes útján halni tudott bajtársainak hatalmas seregébe. Hadra Máriá-nak ifjú évekkel elszálloít életére, gyászoló övéinek forró könynyeire emlékeztetnek a hideg kő lapjai, a szürke márvány arannyal futtatott betűi. Nyolcvanegy esztendeje került a si. ránkozó Szalay Örzsébet imádságos búcsúzkodása férjének, Znaschál János takácsmesternek sírkeresztjére. A márvány vaskos lapját két oldalt oszlopfejes oszlopokba faragta faragómesterének ügyeskedő keze. Nem takarékoskodott a betűk nagyságával, szélességével. Ezért könynyen siklik a homályoshátú szöveg kibetűzése : Kegyelmes Ur Isten, irgalmazz itt poraiban nyugvó kedves férjemnek : Z /.-nak és gyermekeimnek, kiknek atyja 1862-ík télhó elején 32-ik évében Benned, Szent Isten elhunyván, engem árváimmal gyászban hagytál. Zokogni jár ide Szalay örzsébet." Az elfeledett sírok lehangoló rendjébe tartozik. A pihenőhely lapos, elomlott halmát vastag-