Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - I. telekrész

25 Itt minden percből fájó könny fakad, Itt minden tűző nap lealkonyul, A zenés húrok hangja megszakad, A tarka függöny mind összeborul. (Radványi Kálmán.) Az első telekrész nyíló utcája minden temetők közös sorsáról, a magukat is temetni készülő felsőbb hatalmak fenyegetéséről emlékezik. 1868-ban csaknem megkondult a síró lélekharang a régi temető fölött. A hely „legalább három rétegben telve halottak csontjaival," Az 1845. évben a néhai Visnyei Mátyás szőllőjéből szerzett felső rész még nem futotta meg a törvény megszabta harminc esztendőt. Ennélfogva temetésről itt sem eshetik szó. A nemes város intéző urai 2 véleményt vitatnak : a Rozália-kápolna előtt húzódó kenderföldeken, esetleg a Strázsa-hegy alján futó téren létesítenek új temetőt, vagy az eddig kezelt régi temető megnagyobbításáról gondoskodnak. Az utóbbi ajánlatot fogadták el. Meg kell nagyobbítani a temetőterületet. í