Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

256 góbb köntösben fogadta látogatóit. Ma díszei megsárgultak, elszáradtak. A te­rebélyes buxusbokor egyik fele ritkult, megtöredezptt ágakkal, fakóra vált leve­lekkel zörgi haldokló élete szomorító panaszát. Oda nem való lim-lom ütközik ki a még életre emlékeztető zöld levelek sűrűjéből. A magas kőemlék kissé bátor­talanul, szinte oltalmat esdőn rebbenxi szét tekintetét az elmúlásra intő füves, virágos halmok között. Nem csoda ! Har­minc esztendő mérlegére sodorta az idő száguldása. Ez pedig a temető törvényei­nek értelmében búcsúzást jelenthet szá­mára a megszokott, jóban-rosszban hű­ségesen kitartó bajtársak őrségen álló közösségétől De míg helyén maradhat, a kő könnyen nem törhető erejével végzi kötelességét. Krechnyák József-nek, a régi Esztergom munkás, gazdag szíj gyár­tómesterének emlékét őrzi. A mult szá­zad második felében, a hetvenes-nyolc­vanas években ott nyitódott-záródott dolgos kéz vezette, dúsan fizető üzlete, műhelye a mai Kossuth Lajos-utcának 52-es számmal jelzett házában. Érdemei­ért a városi képviselőtestület tagjainak sorába került. Régi műhelyének, idehú­zódó nevének már csak emléke él. A síri lakás is e felé a sors felé közeledik. A halott gazdán kivül feleségének, Miedler Anná-nak nevével is találkozunk a már­vány emlékező sorainak jóvoltából. — A megboldogult Esztergom egyik nagy fiá­nak édesanyja. Első férje nemes Molnár István szíjgyártómester volt. Ennek ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom