Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

252 szemürege. — A másik emlék egyszerűbb munka. Egyenes, sima vonalak határolják a testes kőtömböt, melynek felső, kockára faragott tagjába mélyen vésett, egyenesszárú kereszt figyelmeztet megváltásunk szent jelére. Az emlék felírását nem márványlap hordozza. A homokkő falára vésték az adatokat 3 a halotti verset. Ezért csak nehezen olvashatók a kopásnak kitett kissé elmosódott sorok : Feigler Sándorné szül. Kinsztner Lujza. Elhunyt éleiének 26. évében. A szende jó anya S a ritka nő pihen. Nem bántja már baj Csöndes pihentiben. De anyja és a férfi S anyátlan kisdede Enyhet hiába kér S zokogni jár ide A 26 esztendős fiatal asszonyt gyermekágyi láz, a szülő édesanyák rettegett réme ragadta el az élők sorából. Rá öt esztendővel melléje került apró árvája. Az emlék alsó mezején tovább menetelnek a gyászoló sorok : Feigler Lujza A föntebbinek leánykája Elhunyt életének 5. évében. Nem nyughatott a jó anya Amíg lánykája itt vala ! Most az is, ez is ott pihen ölelve egymást oly híven. Az édesanyának s utána hervadt kis lányának földbe visszatérő teste a rohanó évek tűnő sodrában csonttá foszlott, dísztelen vázzá változott. Elszálltak a színes