Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

311/ A szülök : Saják János és Lencsés Erzsébet nehezen tudják felejteni eltávozott kis apróságukat, kit most már csak könnyeiken keresztül tudnak látni : Emléked kis angyalkánk itt e kőben, Otthon a szívünkben ! Jó fiuknak emlékére emeltek követ a bánkódó szülők. A Kárpátok védelmében halt hősi halált 1915 februárjában. „Ugyanott piheni örök álmait" Majthényi Lajos. Életének 33. esztendejében távozott a megpróbáltatások földjéről. Feleségének, a 26 éves Újvári Anna-nak s kis gyermeküknek, az ötéves „Lajoskának" is könnyes emléke gomolyog fel, ahogy itt maradt nevüket karjukra veszik a futó sorok. Kisebb, haraszti kőből faragott obeliszk Borovits Olga emlékének szól, aki övéinek „mély bánatára került" ide, a testek ideiglenes elenyészésének virágos helyére „viruló korának 16. évében. Lenn, az emlék alsó falán dr. Mihályíi Imre vármegyei aljegyzőnek neve olvasható, aki Tatatóvárosról került a magyar sorsfolyó ősi városába. „Soha el nem múló szeretetük jeléül állították a hálás gyermekek szüleiknek : Nemes István-nak és Juhász Annd-nak" porladó teste fölé az emlékezés és kegyelet kövét, amiről sírjuk dombján margaréták, búzavirágok, fátyolkák s magasszárú liliomok is szólnak a virágok tarka, illatozó nyelvén. A „felejthetetlen jó férjet, gyermekei-