Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

311/ rásbirósághoz, s mint kir. aljárásbíró fe­jezte be életét. Mellette pihen élete sor­sának felese, osztályosa, Szabó Alajosné Kis Anna, • aki 96 esztendős korában mondott búcsút a földi tájaknak. Fiuk, Szabó Géza, az esztergomi székesfőkáp­talan uradalmainak főszámvevöje. Éle­tének körülményei hatalmas földek gaz­dasági irodájának munkaasztalához kö­tötték, ahol példát adó lelkiismeretes­séggel és odaadással látta el hivatalát. Nem sokan tudták róla, alkotásai annál inkább hirdették igazi művészi tehetsé­gét. Ki tudja, mire vitte volna, ha a mű­vészet szikrája, tüze lobbanhatott volna lángra életében. Műegyetemi hallgató korában többször felkereste a nagy szobrászmesternek, Stróbl Alajosnak műtermét. A magyar szobrászfejedelem minden alkalommal a legnagyobb elis­meréssel nyilatkozott az ifjú bemutatott szobrász-alkotásairól. Szivesen látta vol­na maga mellett. Sorsa másfelé rendelte. A család birtokában őrzött apróbb mun­kái az elhivatott művész ismertetője­gyeit viselik magukon lélekben, alakban, vonalban és elgondolásban. — Jó szívé­ért mindenfelé szerették. A szegény gyermekek könnyet törlő jóságáért ra­gaszkodtak hozzá. Súlyos kincs a más­világra vezető út tarsolyában. Szeretete az itthagyottak lelkében él, jótettei a túlsó partokra kísérték. — A sírhalom üde, színes virágai emélkező meleg szí­vek el nem múló kegyeletét illatozzák. — Az életfa apró hajtása szikkadt el a kis „Gizácska" égbe távozásakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom