Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

311/ szomszédságában. Az árva szó s a meg­váltás jele Bábszky Jánosné Gerendás Julianna égi révpartokra érkezését hir­deti. Bábszky Gyula fővárosi hitoktató, az esztergomi egyházmegye papja ilyen módon gondoskodott földi tájaknak bú­csút mondott édesanyja emlékének meg­őrzéséről. Az ötödik telekrész utolsó sorának peremén járunk, annak is a vége felé. A síremlék, amely megállást parancsol, ertékes darabja a királyi város temető­jének. A Canovától és Thorwaldsentől hódító útra kényszerített klasszicizáló szobrász iskolának Magyarországra is átcsapó művészkedő lelke alkotta, keze faragta. Mindenképen nemes, finom íz­lésnek köszöni kőéletre kelését. A gö­rögök Kr. sz. előtti V. századában farag­ták ilyesformán Athénben, Pheidias stí­lusának hatásáfa a Dipylon-temető sírkőraliefjeit. Ezen a síremléken is szé­les mezőt fognak közre az oldalpillérek, melyek a karcsú, vékonyoldalú, csonka gúlának sose találkozó, elmetszett szárait adják, hogy fönn betetőzésül kőgerenda boruljon az ilyen megoldásban kápolna­szerü alakot mutató alkotásra. Itt is meg­található a jellegzetes palmetta, amely a görög szobrászat klasszikus megfogalma­zásában a sírnak virággal való díszítését örökíti meg a monumentalitás halhatat­lan nyelvén. Az emlék alapja és kőkeretei a strá­zsa-hegyi kőbányából kerültek ki. Az oldalpillérek ágyába mélyesztették a kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom