Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

311/ fokáról szállott le megfáradt teste a föld sírvermébe, emelkedett anyagtól szabadult lelke a lelkek boldog, nem változó országába. Férje mellett kapott nyugvóhelyet életének társa, a jóságáról emlegetett Gerendás Mária, amikor számára is ütött az átköltözés, viszontlátás órája. Haraszti márványobelíszk fehér kőfalán aranyos sujtást vesztett vonalak Greifensteiner János emlékére sorakoztak fel merev „vigyázz" állásba. Kérdezés nélkül, állandó készültségben teszik jelentésüket elköltözött parancsnokukról, aki a földön jártában, nyugalmas évei előtt a cs. és kir. hadsereg főhadnagyaként szolgálta a volt kettős monarchiát. Felesége, Niedermann Lujza révén került ide, a Niedermann-család annyi tagját pihentető közös temetkezési helyre. A halott asszony halott ura mellett vett nem forgó-szálló, rövid esztendőkre szóló vendéglakást. Térben és időben csak arasznyi távolban a régi, földi világtól, mégis elérhetetlen messzeségek mérhetetlen mélyében pihennek. Várják az idők zárának felpattanását, amikor többé már nem lesz „várás és határ." Üj sor kezdő állomásán az első világháború egyszerű katonasírja parancsol megállást. A betűk fekete rajai szállar.ak kőkeresztjéről szűnös-szüntelen. Hollószárnyukkal hangtalanul verik a múló dicsőség aranypárás egét. Zengenek észak messzeségbe fúló zord mezőiről, amikor az ezredek dalolva szegez-