Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

311/ rendjébe került. Lakóháza, műhelye a ma is meglévő Laiszky-ház szobáit, he­lyiségeit foglalta magában. — A sírfel­irat német betűkből szövődött. A 42 éves korában elköltözött Laiszkyné Wiech Teréz emlegetésével kezdik el útmutató pályájukat. Laiszky Genoveva neve hul­lámzik el az írás további soraiban. Há­zassága révén a Beczelperger-családba került. Utánuk jutott a sír megtáruló mélységébe Laiszky András. Fiáról, Laiszky Lénárd kőfaragóról már magyar írás emlékezik. Teste azonban nem eb­ben a sírban pihen. Az előző sorban, szemközt, feleségének, L. L.-né Csenki Emiliá-nak sírhalma mellett nyugodja fáradalmait. — A nemes ízlésre, fárad­ságos, gondos munkára valló síremlék bizonyára mesteralkotása lehetett gaz­dájának. Szokott modorban faragott társai közül nemcsak nagyságával tűnik ki, a bőven alkalmazott figurális faragás is méltán érdeklődő figyelmet kelt. — A síri találkozóra a kis, kétéves Laiszky Andorka érkezett be utolsónak. Elröp­pent néhány esztendeje békén pihen a súlyos és számos esztendők ölelő kar­jában. Dr. Kara Ferenc esztergomi főreál­iskolai tanár fűvel benőtt sírjának fejé­nél cement kereszt őrzi a képzett peda­gógus távolodó emlékét. Az egykor nagy földeket bejárt szorgalmas tanár most kis földdarab ?zűk szállásán pihen azóta, hogv *esie fogságából messzi tájakra szállt ismerni vágyó, nyugtalan lelke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom