Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

176 gö neve ís. Bátyjáról, Taxner Ferenc-röl a nem felejtő testvér kegyeletével gon­doskodik, A két kő az idők árján eltűnt korábbi, majd megváltozott napok mele­gítette későbbi évtizedek lelkéről, nyel­véről szól gondolkoztató igéket. Örökzöld, nekisűrűsödött bokrok kis csalitja húzódik a vonal három sírhelyet elfoglaló, tovahullámzó során. Fej fáikat porrá korhasztotta az idők senyvesztő ere­je. A bokrok ágai között foszlott koszo­rúszalagok tekergőznek. Szebb napjaik bús emlékeképen elhagyott helyükről ide sodorta hervadt testüket a játszi szellő pajkos száguldása. Kissé távolabb negyvennyolcas emlé­kek tüze izzik a hamuvá esett nemes élet sírgödörbe zárult por és csontmaradéká­ban. 1848-ban a délvidéki forrongás hí­rére a kormány május közepén tíz ön­kéntes nemzetőr-zászlóaljat szervezett. A pár nappal később országszerte megin­dult toborzás idején az esztergomiak kö­zül az elsők között ott találjuk Szöl­gyémi János-1 is. Mikor Czuczor Gergely vérforraló költeményében merész ajakát hadi dalnak eresztette s a riadónak mély­ségét verte fel dörgő szavával, a gyenge dalú sípok hadikürtökké öblösödtek, hív­ták az erősek nagy tetteire a lelkes, tüzes ifjúságot. Ott vívott a hősi „ezerekkel" Isaszegnél, Vácnál, ahol „a rettentő szu­ronyok füstben csillámlottak." Klapka komáromi óvárának bástyái mögül az el­lenség mohó tekintetével nézett farkas­szemet. Az ősi dicsőség húnyásakor azu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom