Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

172 mohafoltok telepedtek. Hívás nélkül je­lentkeztek, hogy az idő vert hadainak felszántott útját betakarják. Felettük Szabó János székesfehérvári tanító em­lékét ébresztgetik a hamuszínű betűk, - melyek Szabó Ferencné Tátus Erzsébet­ről sem feledkeznek. Laiszky Endre az. első világháború fér­fiéletöket elnyelő viharaiban sodródott a katonasors vértől síkos, szenvedések­től tépázott csatasíkjain. 1914. decembe­rében vonult be az esztergomi 26. gya­logezredbe. 1915. szeptemberében a tes­tet-lelket sorvasztó orosz hadifogságba került. 1920. vége felé jutott haza a csonkra szabdalt kis hazába. Az elszen­vedett fogság gyötrelmei azonban egy esztendő múlásával sírba fektették a sokat gyötört, 30 éves fiatal testet. — 11 esztendővel később hanyatlott síri ágyára könnyel, gyásszal elsiratott fia szomszédságában özv. Laiszky Jánosné Bauer Borbála. A gondos családanyá­nak, a férj halála után a munkát irányító erős asszonynak példaképe. Fajtáját a Szentírás „mulier fortis"-nak nevezi. Míg fiai a osatatereken küzdöttek az ezeréves határokért, meg nem lankadó erővel vezette a híres Laiszky nyomda­üzemet. Nagy része volt abban, hogy az „Esztergom és Vidéke" 1929-ben meg­ünnepelhette 50 éves jubileumát. 2 évvel később a nyomda fennállásának félszá­zados évfordulóját köszönthették. Mun­kában, csendben töltött, példaadón ne­mes élet után szintén csendben távozott

Next

/
Oldalképek
Tartalom