Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

161 József temetőfelügyelő édesanyját siratja. Meglibbenő szellőpántlikák ingatják, cirógatják az erős férfivállak hordta koporsó koszorúinak hófehér, vérvörös virágait. Talán Kelet-Galiciából, Zialosce mellől, galíciai homokba ágyazott elárvult sírból kerekedtek útra ? Ott roskadt elömlő vérébe a felejthetetlen fiú :Mráz Péter, a 26. gy.-e. tartalékos hős hadnagya, a vitézi éremszalagos, III. o. hadiékítményes katonai kereszt tulajdonosa. A Ozystopady község határában meghúzódó kis katonatemető süppedt sírja csak elküldte sóhajos üzenetét, hogy az utolsó nagy úton rácsókolhassa búcsúzó csókját a fiát holtában is sírvia, hasztalan visszaváró édesanya elímbolygó koporsójára. Ott pattogó nóta szól, itt Isten elé megtérő örök életről cseng a búcsúének. Az is, ez is a végtelenség harmóniája felé tör. Az utóbbi már közelebb ért hozzá. Lassan, lassan a sötétedő, mély égbolt borul fölénk, „ahol felírva minden, mi szép idelenn." Nagy, bújó csillagok ütnek át rövidesen a könnyű fátyolon. Megcsillognak az égi mécsesek a föld fölött, melynek ravatalán fehér sírok fekete éjében alusznak, szunnyadnak a pihenni tért fáradt, gyötrött embertestek ! 10