Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

156 szok arany szemei, öntötték az acélos búzát. Muzsikáló csengésük — a gazda észre sem vette — pergő percek kopogását hullatta az élet törékeny üvegfalára. Mikor aztán egyre halkabban zizzentek a suhanó percek, akkorra az évek szétfoszlott szálaiból a tűnő idő megszőtte a halotti szemfedőt is. Azóta a nagy gazda az életet egyszer nyújtó, máskor elnyelő föld nyirkos ágyán pihen, ahová a kevélyen kurjantó legények s a kevésszavú alázatos öregek egyképen eltalálnak. A családba tartozók nyugosznak a sor csatlakozó vonalán két egymás mellé került sírhelyen. Az elsőnek dombja tövéről vörös mészkőből faragott sírkereszt őrködik a múlás és feledés kis országában. Figyelmet kapó az üdvösség jelének elhelyezése. Mintha tornyosuló hullám tetején állana -a hányódások között is i mindig győzedelmes kereszt. Védő ölén a lent szunnyadó Gerendás Borbálá-ról emlékezik az írás, aki 72 esztendőnek örömmel, bánattal vegyes napjai után hagyta itt az ideiglenes lakás négy falát. .Szinte követte őt szeretett férje : Szóda Mihály életének 83. évében." Az öreg síron duzzadt húsú jázminszárak zöldje zeng az újuló életről, a bársonyos arcú tavaszról. Vass István-né Szóda Klára a következő sír lakója. 73 éves korában szállott messzire övéinek köréből. Három esztendővel idősebb férje, Vass István, a hűséges élettárs elköltözése után csaknem egy évre rótta le el nem halasztható adóját