Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

143 az idővel vívott pusztító harcában veszítette el. De még így is, csonkán, bénán állja a viadalt, Nagy napokat látott mellén cirádás német betűk vágódnak a márvány kemény húsába s erejük fogyottan is hirdetik a földbe került gazda emlékét, aki egykor Kircher Ferenc névre hallgatott, a követ faragta díszesre s 1808-ban tette lábát a sír lépcsőire. Szomszédságában hasonló kiképzésű, ép vörösmárvány-kereszt ,,Cserép János választott polgár" meghalk.ult emlékét idézi, aki életének 55. évében tért meg a síri árnyékok hónába. Szürke márványkereszt csillogó aranyat vesztett sorai Istenben boldogult két unokatestvérről emlékeznek. Tölgyesi János-1 és Burány Erzsébet-et siratják a gyászoló bánat véste sörök : Bús szülőknek két árva nefelejcse Hervad e sötét sírban temetve. De hoz majd egykor szebb tavaszt az ég, Midőn viszontlátandjuk egymást még, S az ég Urának keze Visszatűz szíveinkre A sír mellett bozótos fák sűrű ágai takarják a bújó neveket s borítanak árnyba, múltba zuhant emlékeket. A közelben egy sorban, katonás rendben három sírhalom melegedik össze testvéri együttesben. Fakeresztek közepén, bádoglapok homlokán festett betűk vonulnak tova. A két első kereszt Treiter Imre, Treiter Kálmán nevét őrzi az őrlő feledéstől, a harmadiknak rozsdaette lapján a régi név lepattogzott törme-