Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

m deje lobbant fényáradásba mindenszen­tek napjának estéjén, hogy a lobogó fé­nyek azok emlékét is hirdessék, akikről már nem emlékeznek, akiket már elfelej­tettek. A szép kezdeményezés az említett időtől számítva szokássá fejlődött. — Sokat fáradozott, hogy a temető gondo­zott virágoskertje legyen a megpihenni idetérőknek. 50 évi szolgálat után vo­nult nyugalomba. Munkás éveinek gya­korlóterétől azonban nem tudott meg­válni. Pihenésének megkezdése után egy évre az ő számára is szállást vetettek ab­ban a földben, amelyben annyi esztergo­minak a temető második főkertésze je­lölt ki néma lakást. A sírkő szűkszavú betűi és évszámai csak könnyű függöny az előtt az élet előtt, mely öt évtized szolgálatával a földről távozott eszter­gomiak síri pihenőhelyének gondozásá­ban morzsolódott és lobbant el. Fehérre meszelt hatalmas, sírboltzáró kőlapok fejénél díszes faragású vörös­márvány-kereszt vigyázza „Főtisztelendő Mészáros János hétéves aranymisés ál­dozásának síri lakását, aki 82 esztendő Krisztusnak szentelt napszáma után tért meg égi Urához. Az emlék felső meze­jére vésett könyv és kehely az áldozat és szolgálat fenséges gondolatát, tartalmát sodorja az emlékezők lelkéhez. A közelben virágos, nagy koszorú ka­réjában a fakereszt vastáblájáról lontói Rajner Dezső intézőnek, tart. főhadnagy­nak 39 évet futott életéről sírnak halotti búcsúztatót a betűk vaskatonái. A sír-

Next

/
Oldalképek
Tartalom