Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

120 majd, mikor nyugalomba vonuláskor le­köszön tisztségéről, díszelnöküknek vá­lasztják meg. — A hivatalos világ szin­tén hódol az érdemnek. 1924-ben egész­ségügyi főtanácsosnak nevezik ki. 1933­ban, pihenésie térésének esztendejében, Magyarország kormányzója a Signum Laudis-szal tünteti ki. Mint a társada­lomnak annyi kiváló munkása, ő sem nyugodhatott sokáig a nagyon megérde­melt nyugalom csendesebb révében. Még kitüntetésének évében dőlt ki agyonfá­radt testtel az élők sorából, hogy odake­rüljön, ahová mindnyájan járandók va­gyunk. Ennek a nemcsak jó orvosnak, ha­nem egyben jó és érzőszívű embernek sírja fölött hálás emlékezések el nem her­vadó csokrai díszlenek és esdenek örök­kétartó nyugalmat azoknak nevében, akiknek földön jártában tudása, szíve gyógyulást és enyhülést nyújtott. A Gönczy-sirbolt mögött kettesével kö­vetkeznek egymásután a szük sávon a sírhalmok. Legelsőnek Glatz Gyula polgármester sírkeresztje jelzi a szám­adásra megtért vezetőtisztviselőnek föld mélyében vetett ágyát. Ezen a részen, kisebb területen üres hely terjeng. A vá­ros díszsírhelyek számána tartotta fenn. Ezt a szintén hallgatag lakókra váró, könnyek harmatát szomjúhozó kis föld­foltot is elfoglalják majd a most még fenn tevő-vevő érdemeket szerzők, ha „el­múlnak egyszer arcaik." Apró, örökké zajló hullámverte bús sziget a bánatok dajkálta szélesíerü temetőben ! C

Next

/
Oldalképek
Tartalom