Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

112 a földi élet terheit. A szomszédos lap írása Istenben nyugvó Bartos Lajos gyarmati plébános földön töltött 55 esz­tendejéről számol be. A mult század öt­venes-hatvanas éveinek ízlése szerint készült síremlék pufók piros arccal ne­veti az idő esztelen nyargalását. Erősállású, a végén kitüremkedő kő­tömb márványlapjára a férj, gyermekek és szülök Virklerné Melicher Eleonóra nevét vésették. Áldást kérnek hamvai­ra. Virkler Endre gimn. tanuló s a húsz­éves Virkler István csatlakozik a meg­szakadt gyászmenethez. Kőkeretbe ágyazott, vaskerítés körül­fogta sírhely előterében feketemárvány­emlék búsong és komorodik. Két olda­lán örökzöld buxusbokrok állanak őrt. Nagy buzgalmukban élő falat vonnak a kő fekete teste elé s fenn is rátartin néznek el az emlék feje fölött. A bokrok zöld falán átcsillámló, aranytól fénylő betűk Reviczky Pál emlékét őrzik. Mint a vármegye főügyészét Jagasich Sándor táblabíróval — az elnyomatás eszten­deiben a vármegye főnökével — együtt az utolsó rendi országgyűlésre küldték 1847-ben. 1865-ben a táti választókerü­let követjelölti szerepében világos ok­fejtéssel szól a választó polgárokhoz, amikor a megye szolgálatában eltöltött 20 esztendőre hivatkozik. Az alkotmá­nyos idők visszatérése útán az eszter­gomi kir. törvényszék elnöke. — Az egyszer nekiindult emlékező betűk fu­tásuk további során Reviczky Izidor

Next

/
Oldalképek
Tartalom