Vécs Ottó: Esztergom tragédiája

Tartalom - Mikor és hogyan lehetett volna az eladósodást és politikai összeomlást megakadályozni

54 Végül pedig a legutóbbi, az 193l-es országyűlési választás adott újabb lökést a nyugtalanságnak, az aggodalomnak és az elégedetlenségnek. Itt a bajok feltartóztatásának módját is fel fogjuk ismerni, nemcsak a jövőre nézve, hanem az előző évekre vonatkozólag is. Mátéffy Viktor prépost ismét fellépett. Ellenjelöltje Gróh József dr. volt. Gróh csak az utolsó percekben lépett fel, még pedig azért, mert nem tudott a polgárság felkérése elől kitérni. A polgárság elérkezettnek látta az időt, hogy megszabaduljon a 12 éves klikktől, Mátéffy uralmától és hogy a városházán valóban a szanálás jegyében folyó munka induljon meg. Mátéffy tudta, hogy Gróh erős ellenfele lesz, de tudta azt is, hogy a közvélemény Gróh mellé fog állani. A papság részéről erős támasza volt Gróhnak Meszlérxyi Zoltán dr. hercegprimási irodaigazgató. Meszlényi mindenkor nyilvánította véleményét nagyobb ügyekben és mindig meg tudta jelölni azt az utat, amely a közérdekhez vezet. Hatalmas tömeg gyűlt össze Gróh József programbeszédére. Soha ilyen lelkesedés nem nyilvánult meg Esztergomban, mint ezen a napon. Gróh József a programbeszédében a 12 éves bajokról beszélt és, ha ez a beszéd Budapesten hangzik el, nagy visszhangra talált volna. A beszédnek országos vonatkozású részében ezeket mondta Gróh: „Mi az oka annak, hogy Esztergom közönségének közvéleménye nagy arányokban fordult el attól az iránytól, amely a Keresztény Szociális és Gazdasági Pártnak jeligéje alatt Esztergomban 12 évig uralkodott? Semmi egyéb, mint annak felismerése, hogy ez az irányzat nem volt gondolkodásában és cselekedeteiben igazán keresztény, szociális és gazdasági. A kereszténység csak palást volt. A szociális érzés pedig legtöbbször abban élesedett ki, hogy el kell hallgattatni minden ellenvéleményt, le kell törni az embereknek minden egyéniségét és önállóságát. Az a szociális jelszó, amely alatt a polgári közérdek