Vécs Ottó: Esztergom tragédiája
Tartalom - Speyer-kölcsön és városfejlesztés
36 1925 októberében felveszi a város az I. Speyerkölcsönt225.000 dollár: 1 millió282.860 pengő összegben. De alig kezdték meg a munkát, kiderült, hogy a Speyer-kölcsön nem nyújt teljes fedezetet és az öszszegből hiányzik az utolsó törlesztési részlet, de hiányzik az első kamatrészlet is. Igen rossz jel volt, hogy már a kölcsön felvételének első idejében nem tudták biztosítani a konverziót. Nagy volt azonban az árfolyamveszteség is. A terveken a népjóléti minisztérium bizonyos redukciókat végzett, de az építkezések alatt nemhogy érvényt nem szereztek ennek a redukciónak, hanem az eredeti terveken túlmenőleg oly területeken is építkeztek, amelyek a tervben előirányozva nem voltak. Ennek következtében a város ismét vállalkozói hitelhez volt kénytelen folyamodni és a rendelkezésre álló lehetőségeket 7 milliárddal lépte túl. Nemcsak Esztergom, de a magyar városok közül mindazok, amelyek Speyer-kölcsönt vettek fel, lassan-lassan mindkevésbé birták a terheket, sőt a pontos kamatszolgálatra kénytelenek voltak kölcsönökhöz folyamodni és a városgazdálkodás ott is kapott sebet, ahol eddig forrást találtak a kisebb kölcsönökre. Nem lehetett megállítani az infekciós folyamatot. Hogy történtek-e visszaélések az esztergomi vízvezeték építésénél azt az eddigi vizsgálatok nem derítették ki. Egyidőben igen nagy sugdolódzások voltak, hogy egy bizonyos Száva mérnöknek adatok vannak a birtokában, de ez a mérnök időközben meghalt. Tényként áll azonban az, hogy amikor a pénzügyi bizottságban a munkák kiadásáról tárgyaltak, az ülésen megjelent Huszár Aladár dr. főispán is. Eddig sohasem jelent meg városi üléseken és a város ügyeinek intézésében sem vett részt. Két nagy vállalat között kellett választani, hogy melyik kapja a vízvezeték építését. Az egyik a budapesti Törs és Ormay-féle cég, a másik a Stabil-vaHalat. Huszár főispánnak az volt az intenciója, hogy a vízvezetéki