Vécs Ottó: Esztergom tragédiája
Tartalom - Az esztergomi főispánok sorsa
22 minden, ahogy Mátéffy akarta, nem törődött sem a polgármesterrel, sem a képviselőtestülettel, sem a polgársággal. Országgyűlési képviselő, kegyúri plébános, bankár, üzemek igazgatója, egyesületek elnöke, iskolaszéki előadó, nyomdatulajdonos, gyáros és ovodaigazgató volt Mátéffy egy személyben. A harmadik képviselőválasztás a legjobban jellemezte az esztergomi állapotokat és a klikkrendszert. A polgárság nagy része Gróh Józsefet akarta képviselőnek. Amikor Gróh pártja már igen megerősödött és a közhangulat is mellette volt, felkereste Gróht Waldvogel József és Marosi Ferenc, akik a közbékére való hivatkozással arra kérték, hogy ne lépjen fel képviselőnek, Amint mondották, Gróh fellépése hosszú időre feldúlná a város közbékéjét. — Te ismered Mátéffy vállalkozásait, ne akard Esztergom nagy baját előidézni — mondották. Kijelentették azután : lesz még idő és mód arra, hogy Gróh éppen olyan mértékben érvényesítheti hivatottságát, mint Mátéffy. A felsőházi tagságra céloztak ós erre vonatkozólag Waldvogel József Ígéretet is tett. Gróh engedett a kérésnek és, a város békéjére való tekintettel, visszalépett. Mátéffy, hogy mandátumát mindenképpen biztosítsa, Huszár főispánt is megnyerte harmadik zászlóbontásához. Mátéffyt „egyhangúlag" választották meg, Még szavazás sem kellett, mert a választást az ajánlási ívek döntötték el. Következett a felsőházi tagválasztás. Erkölcsi kötelesség lett volna Gróh Józsefet megválasztani és Waldvogel tábornok Ígéretéhez híven el is követett mindent, hogy Gróht megválasszák. De nem így akarta Huszár főispán és Mátéffynak sem volt érdeke, hogy Gróh felsőházi tag legyen.
