Vécs Ottó: Esztergom tragédiája

Tartalom - Kommunizmus és megszállás

10 vidék elvesztette termőföldjeit, piacát, egész élelmezését. Határváros lett Esztergom. A megcsonkítás következménye nem jelentkezett azonnal, de a hónapok, az évek múlásával annál jobban érezhető volt, hogy Esztergom útjait lezárták. Az ipartelepek egymásután redukálták üzemeiket, százával és százával bocsátották el a munkásokat, de beszüntettek üzemeket, üzleteket is és egymásután jöttek a csődök és kényszeregyezségek. Nem kerülték el sorsukat a bányák sem, ahol szintén egyre nőttek a munkáselbocsátások. Az ipartól elvették az utakat, a néptől a piacot s a kereskedelem elé vámfalat emeltek. Sok magyar város jutott erre a sorsra. Megbénult a gazdasági élet és ez az egyik oka annak, hogy kölcsönhöz kellett folyamodni. Csodálatos, hogy a kommunisták nem bántották a bazilika kincseit. Babonás félelem tartotta őket vissza, respektálták az egyházi és történelmi drágaságokat. A kincs minden darabja megmaradt. A régi nagy időkről, Nagymagyarországról, Esztergom fénykoráról már csak ezek a kincsek beszélnek. Csernoch hercegprímást már nem kímélték a kommunisták. Palotájából kikergették és megfosztották minden vagyonától. Még a fogatot is elvették tőle. Machovits Gyula prelátus-kanonokhoz költözött, akinek otthonában töltötte a kommunizmus napjait. Vasárnaponkint azért csak feljárt a bazilikába és ő maga pontifikálta a nagymiséket. Felemelő látvány volt, amikor Csernoch János pünkösd napján teljes bíborosi díszben, gyalog ment fel a bazilikába. Ilyenkor mindig nagy tömeg kisérte a Várúton és életének talán ezek a napok voltak legünnepélyesebb pillanatai. Kommunisták is elvegyültek a tömegbe, de senki sem merte az ősz prímást bántani. Mindig népszerű volt Csernoch, de ebben az időben népszerűségének tetőfokán állott. A főispáni állást megszüntették a kommunisták, mert azt feleslegesnek tartották. Hogy milyen volt a városvezetés, azzal nem szükséges foglalkozni.