Várady Eszter: Egy vidéki lap a századfordulón
Tartalom - III. Az Esztergomi Lapok kapcsolatrendszere
'«'"• ^'"Vdnliüp H, Gróf Mailáih György arczképének leleplezési ünnepe. Menten minden pompától, kedves egyszerűséggel. de annál tiilib őszinte lelkesedéssel és ü rö iiuuel ünnepelte n kaszinó dísztermében kedden délelőtt az csztcrgum-vidéki gazdasági egyesület volt elnöke, Muiláth György gr.it' nrczképéuek leleplezését. A nagyszámú tagak között ott láttak közéletünk több kimagasló alakját, mim Krnplunicz Kálmán kir. tanácsos, főispánt. Sujánszky Antal nagyprúpostut. az ünnepelt trstvériioscsét. gróf Mailáth (insztáv tamilmáiiyi felügyelót, Antlrássy .lános alispánt, tlr. Feirhtinger Sándor és Itartal Itezsö kir. tanácsosokat, B. Szabó .Mihály vármegyei főjegyzőt tlr. Földváry Istvánt stb. Krttplaniez Kálmán elnök az illést megnyitván, szép beszédben méltatta az ünnepeltnek a gazdasági és egyéb téren szerzett érdemeit, majd egy bnzditó szavára lehullt a lepel s szívből jövő, harsány éljeazések közt tiint fel gr. Mailáth Györgynek fotogratia után készült, élethű, férHas arczképe. A főispán elnök ünnepi beszédét teljes szövegében ide iktatjuk. „Mélyen tisztelt gazdasági egyesület! Midőn az esztergom vidéki gazdasági egyesület inalt april havi közgyűlésében egyhangúlag és nagy lelkesedéssel elhatározta azt, remén vei bet te, hogy az nlinu nem fog esni a fájától ! S imn rövid idő innlva reményeinket esakImmar túlhaladta az édes való, inert gróf Mailáth György azon 12 év alatt, mig ezen vármegyét kormányozta és ezen egyletnek is élére állntt: nemcsak bizalmi állása kényes ügykörében vivta ki magának a nagy közönség osztatlan bizalmát, tiszteletét és szeretetét ; hanem élesen lát., figyelmű kiterjedvén közéletünk és társadalmi bajaink és hiányaink valamennyiére, csakhamar áldást hnzó Maeecnásként láttuk öt közreműködni mindenütt ott, a Imi killtnra vagy a közviigyonosodás egy her tetterejét megkívánta. Megfelelt tehát n nagy nevéhez fűzött bizalmunknak mindenütt és mindenekben ; de különösen örök bálára kötelezte le ezen egyletet, amelyet saját agrienltm- hajlamai folytán is mindig kiváló kegyeletével szerencséltetett. Ugyanis fejedelmi bőkezűségével nyujtntt többszörös adományai által vált lehetővé az. hogy ezen egylet, amely az előbbi évtizedek mostoha anyagi viszonyai közepette kissé megfagyott, do hál' Istennek szellemileg meg nem törött : áj életre ébredhetett s előirt népboldogító szerepkörét ájult erővel megkezdhette, du különösen, hogy gyönyörűen fejlődő szöllőtclepe által egy, a pliilluxera pusztításai folytán elnyomorodott, nagy vidék valóságos nemtüjévé lehetett. Mindezt leginkább Gróf Majláth személyes bökeziitisztu, |i ».el, já nein is alvásul illkiísbnii, kellő ,•.],,| |m •""li munkával, ,l„ ''-'•bin tartva, * az k, pihenésnek szentelt, időt korhelykedő levegőben, jó izznl, nem tólságo, yélvr, test iillkot hogy nagynevű és nagyérdemű volt elnökének J ségének, s a magas kórraánynál javunkra értégróf Mailáth Györgynek olajba festett arczképét elkészítteti, s azt tanácstermében elfogja helyeztetni : hálája és kegyeletének csak oly mérvben adhatott kifejezést, nem a mint azt gróf Mailáthnak ezen egylet körül szerzett kimagasló érdemei kívánták, hanem csak úgy a mint. azt ezen egyletnek szerény anyagi viszonyai megengedték. Ma tartjuk meg szokásos szertartással az elkészült arezkép leleplezési ünnepélyét! Hulljon le tehát a lepel, amely ezen előttünk örökké felejthetlen kedves urez képmását fedi! s gedjék meg uraim, hogy ez alkalomból egyedid azért, mert igy hozza magával a szokás. hanem igazán szivem legbensőbb sugnlntát is követve, néhány hálás szóval megemlékezzem gráf Mailáth Györgynek ezen egylet körül szerzett hervadhatlan- érdemeiről! Gróf Mailáth leWl-hcn, mint előttünk teljesen ismeretlen ember, lépte át vármegyénk határát. s csak annyit tudtunk róla : hogy G a nagyhírű és országos tekintélyű öregebb .Mailáth Györgynek legidősebb Ha. ' Mindenki teliát, aki hitelt szokott adni a többnyire megtörtént tényeken alapuló közmondásoknak: óhajtotta és videbb s ebben amaz örök igazságnak megragadó képe rejlik, hogy semmi sem örök u nap alatt. Az élet tavasza elmúlik, végre maga az élet is gyakran egyszerre tavaszával, n hervadó virág, az elröppenő álom módjára clmulik az ember is, hirdeti Daraasccnus. Do nem tart örökké a tél, ismét visszatér a tavnsz s vele uj élet pezsdül meg a földben. A természet körforgásában nyivániiló ezen enyészet s visszatéréshez, a liervadás és sarjadáslioz kötötte dek óta a népek szym'bolikája képzeletét a halál s feltámadás felöl, mindegyik u maga vallásos nézete szerint. Már a legrégibb karnak szokása volt, a halott mellé rózsát tenni a sírba. „Ti balzsam illatok, mondja Anakreon, távolítsátok el az enyészetet a megholttól." Már Homár a rózsát azon illatok közé sorolja, melyekkel Aphrodite Hector bulláját bebalzsamozta. A rómaiak rózsákkal hintették be a megholtak fejét, a hamvakat rózsaoliijjul vegyiték, rózsákat szórtak a sírokra s azokat évenként, a halott születése napján három mirtusz s három rózsacsemetével ültették be. S még manapság is, hol a kedves halott alnszsza mély ál inát, ott rózsa nyílik a tavasz eljöttével. Kőzsabokrot iiltet az ifja jegyesének, az anya gyermekének, a gyermek szülőinek sírjára. (Vége.j kesitett nagy befolyásának köszönhetjük. Legyen teliát bálánk is iránta örökös s ezen arezkép századokon át hirdesse azt. hogy a vármegyei közönség tud is. akar is luiladatos lenni azok iránt, akik azt igazán megérdemlik. t) neki pedig a nemes grófnak, aki a csendes magányba visszavonult, de ott is folyvást, mint tevékeny gazda példája lehet sok magyar főárnak, mert Yirgiliussal tartva, aki Felogáiban ezeket mondja : „Gcreblyével és ekével mivclni a mezők zöld virányit, szerény állás, de igy legbiztosabban juthatni az égbe", szivünk legbensőbb melegével kívánjuk ágy. mint mindig, ágy ez alkalommal is, hogy gráf Mailáth György mélyen tisztelt családjával együtt még igen sokáig és boldogul Kljén !" Az ünnepi beszéd elhangoztával hatalmas és sokszori éljenzés szállt el az ajkakról, mely után az elnök a iliszülést bezárta. Délután egy órakor a „Magyar Király" kistermében banketten gyűlt össze az ünneplő egyesület, melyet Niedermann József egyes, titkár indítványára gróf Mailáth Györgyhöz intézendő következő üdvözlő távirattal kezdettek meg: „Méltóságos Úr! Midőn az esztergomi gazdasági egyesület. Méltóságod arczképének leleplezési ünnepélyét üli, szabadjon Méltóságodat szívből oredőleg üdvözölni s azon imaszerű junknak kifejezést adni, hogy Méltóságodat kedves családjával az Isten sokáig éltesse. Klniik." A bankettet szelihnél-szehb és sikerültnél sikerültebb tonsztok fűszerezték. Meszéna János az elnökre, dr. Helez Antal polgármester a lierezogprimásra, Niedermann József titkár az egvesiilctre, B. Szabó Mihály gráf Mailáth Gusztávra dr. l'oldváry István Mcszána Jánosra, Vim ,'• Imre és Kaán János lovag a főispánra majd B. Szabó Mihály Kaán János I lték poharaikat. A bankett folytonos jó kedélyhangulatban délután ö óráig tartott. T. J. Hogy óvakodjunk a tüdövésztöl? 1111.) Hogy tehát a tüdővészre való hajlandó ság testünkben ki ne fejlődjék, mindent meg kell tennünk arra, hogy egészségünket, ápoljuk, testünk erejét fentartsuk. Kzt pedig „gy érjük el ha ovagra sei meg nem rövidítve, éljük él.tünket. Különösen imgy gonddal lo ll őrködnünk tekintetben gyermekeink felett. IIa ezeknek táp lálása hiányos vagy nem ezélszerü, lm lakásuk, ban nem elég jó a levegő, kiváltképpen, ha a gyermekek lakóhelye nedves, dohos, ia milyenek nagy városokban főként a pineze lakások, f Hl u. kon pedig a Iliidbe ásott putrik, vagy az olyan kis ablakú sárházak, melyekben az ágy alatt penész teremi, hu testük, ruházatuk tisztítása el van hanyagolva, tikkor nagyon gyakran kifejlődik bennük uz úgynevezett gürvély. Az ilyen gürválycs gyermek rendesen sápadt, vézna, hőre átlátszó, vékony, nyaka vastag, mi a mirigyek megduzzadásánuk következése, szeme csipás, (a kötőhártyás a szemhéj szélének gyulladása miatt.I ajkai duzzadtak, néha csont-, máskor bőrbetegségek gyötrik, igen sokszor fekélycscdésscl. Kz a beteges állapot, ez a senyvesség igen gyakran a később kifejlődő tiiilövész clöpóstáju, minden esetre pedig ha nem ugyanaz, de a giimökárral felette rokon természetii nyavalya. Sokszor szomorú örökség a szülőkről. ha azok gyenge testiiek. betegesek, nagyon öregek vagy iszákosak, de még gyakrabban annak a következménye, hogy jó levegő, jó és helyes, tápláló koszt vagy jó lakás nem jut a gyermeknek osztályrészül. Fődolog a tüdővész kikerülésére természetesen az, hogy vigyázzunk magunkra, ha tiidövészes emberekkel kell érintkeznünk. Ha közelről beszél velünk, mindig nrcziinkra fájhat egy pieziny cseppnyi köpöt, s azt később megszáradtán, por alakban tiidönkh^szivhatjnk. Ha vele csákolódzunk. ránk tapadhat mérgező köp jéböl valami. Ha kezet fogunk vele, csak ágy lehetünk biztosak arról, liogy nem tapasztott ránk köranyngot. lm éppen akkor mosta meg a kezét. Hogy uz ilyen, minden vigyázat nélkül való közeli érintkezés veszedelemmel jár, azt az élet számos példával bizony ltja. Ki ne tudna esetet a mi. hogy ha egy családban valaki tü«lövészben megbetegszik, azt nem sokára a család egy másik tagja követte. A férj után sorvad el az asszony, az asszony után az ura. Kzt a közeli érintkezés, s a beteg vigyázatlan ápolása okozza. Távol legyen, hogy valaki azt vegye ki beszédemből, hogy a tiülövészbon szenvedők ápolása elhanyagolandó. Kgyáltnláhan nem. Az. a ki betegének gondozásában nem elég serény, isten és ember előtt liiint követ el, mert meglehet, hogy éppen az ii hanyagsága következtében áll hu a beteg korai halála. He az ápolónak vigyázni kell tudni a maga egészségére is s különös gonddal krll lennie arra. hogy a betegről véletlenül testére vagy ruhájára tapadt szenny, nyálka, vagy a beteg bármely váladéka letisztittassék s megsemmisíttessék." Ka ugyan lmlliit az. hogy csak az szereti és ápolja igazán betegét, ki azt folyvást nyalja, falja és a vele való érintkezésben nem követi a tudománynak azokat a tanácsait, melyeket az ilyen alkalmukra megszab. Mint az eddig mondottakból kitűnik, a tiidővész mérgének kútforrása maga a beteg köpje, mely midőn megszáradva, por alakúvá válik, a levegőben elterjeszti a betegség fertőztető csiráit. A tüdüvészcs beteget ennél fogva ügyelmeztetni kell haja ragadós voltára. Sokan azt hiszik, hogy ez lelketlenség. De ikor az ember ezt gyöngéden megmondja a betegnek, egyszersmind hozzá krll tennie azt is. — mi a szent igaz. hiszen sok példa hogy uz ő nagy hajából ki igazolja, lehet gyógyulni.
