Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története

ELŐSZÓ KIEGÉSZÍTŐ

ELŐSZÓ KIEGÉSZÍTŐ Szükségesnek tartjuk megmagyarázni, miért maradt el az orvosok neve elől (főleg múlt időben) a dr. megjelölés. Egyrészt, mert orvostörténeti munkákban sem itthon, sem külöföldön nem szokásos a használata, kivéve, ha eredeti szöveget idézünk jegyzőkönyvek vagy más írásbeli források alapján. Másrészt; nálunk a doktori cím kihangsúlyozása a foglalkozás szempontjából pontatlan, következésképpen öncélú, és a hagyományos hazai rangkórság egyik nem éppen rokonszenves megnyilvánulása. Pontatlan, mert más a jogi, a bölcsészi, az orvosi, netán teológiai doktorátus, pusztán ténybeli és nem minősítési szempontok szerint. Ami az említett rangkórságot illeti, szabad legyen a mindenkit érdeklő labdarúgás területéről kölcsönözni példát az eltérő hazai és külföldi szokások érzékeltetésére. Mindnyájan élénken emlékszünk még Mexikóra, ahol a világbajnok argentin csapat szerény szövetségi kapitányáról csak mellékesen derült ki, hogy főfoglalkozására nézve fogorvos. A szövetségi kapitány tehát Bilardo, és nem Bilardo dr., holott talán így jobban hangzott volna. Pedig spanyol nyelvterületen ugyancsak kedvelik a cifra rangokat és cafrangokat. Továbbá: a mexikói Sanchez, valamint a brazil Socrates civilben ugyancsak orvos, ám soha nem volt olvasható nevük díszítésére a doktori cím, amelynek elhagyása nálunk akár kerületi bajnokság szintjén sértésszámba menne. Bevallom, a külföldi példa nékem nemcsak a futballeredmények alapján rokonszenvesebb. Orvos-írók vagy funkcionáriusok szempontjából sem garancia, hogy a különben kétségtelenül dukáló doktori címmel jobb művelői lennének hivatásuknak. Saját házunk táján maradva Semmelweis, Koch vagy Pavlov, egyikük sem nélkülözte az orvosi diplomát, de doktori titulussal nem dekorálják emléküket. Ha eredményekben nem, legalább szerénységben követhetjük példájukat, összefüggő szövegben különben is zavaró a sok dr. Aki egy kórház múltját megírja, s erről megfeledkezik, nem sok orvostörténeti művet olvasott életében. A jelen állapot listaszerű rögzítése még nem orvostörténelem, így a doktorátus feltüntetése elfogadott. Ugyanez már holnap nem lesz ugyanaz. A kétkedő lapozzék bele Magyary Kossá vagy Győry Tibor könyveibe. Nekik elhiheti, a dr. elhagyása nem kegyeletsértés. Sok kórháztörténetet böngésztem át, míg elszántam magam e magyarázkodás megírására. Nem a saját igazam, hanem egy műfaj nevében, melyet szerencsére egyre többen kezdenek művelni. A szerző 5