Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
A 19. század
szarvas) megkövesedett mirigyváladékának stimuláns és analepticus (központi idegrendszert izgató) hatását a Valentiana angelica aetheroldata szarvassó hozzáadásával kitűnően helyettesíti. A Cuaiac gyanta erélyesen stimulál, öregkori ízületi bántalmaknál különösen hatásos. A Millefolium mézgája vizes spiritusszal elkészítve jó hazai megfelelője. A 3. osztályba tartoznak a nélkülözhetetlen, itthoni gyógyszerekkel egyáltalán nem helyettesíthető medicamentumok. Ilyen elsősorban a kínakéreg (Cortex Chinae), amelynek hatóanyaga a váltóláz (febris intermittens) gyógyításához feltétlenül szükséges. Különösen a Duna árterében, ahol kiváltképp honos a malária. A febris intermittens alatt azt kell elsősorban értenünk. A Cortex Quercus, azaz tölgyfakéreg, a Cortex Salicis, vagyis fűzfakéreg, a Hypocastain, azaz vadgesztenye nagy adagja néha hatásos, de mégsem elegendő. Az ópium akkor még Ázsiából importált szer volt. Lenhossék szerint a „Hyosciamus niger, vagyis beléndek levelei, melynek főzete éppen nem hiábavaló, helyettesítheti az Ópiumot". Főorvosunk végösszegezése a következő. „Sok olyan szer van, melyeket biztosan nélkülözhetünk, és melyek csak a kereskedelmi haszonlesést és az ebből folyó fényűzést szolgálják." A fenti beadványt közvetlenül a pesti élettani tanszékre való kinevezése előtt írta. Kinevezése a beadvány tükrében érthető és indokolt. Ezek után nem meglepő, ha az 1829-es kiadású „Gyógyszerek árszabása Magyarországra és hozzá kaptsolt tartományokra alkalmaztatva" című, latin, magyar és német nyelvű Taxa a Lenhossék Mihály Ignácz műve, noha a vaskos könyv címlapján a szerző neve nincs feltüntetve. (L. Győry Tibor: Magyarország orvosi bibliográphiája 62. oldalát.) Magas ívelésű pályája ilyen állomásokkal büszkélkedhet; élettani tanszékvezető Pesten (1808— 1819), közben két évig dékán, majd az akkori idők egyik leghíresebb egyetemén, a bécsin 1819—1825 között a fiziológia professzora, ötkötetes latin nyelvű munkája, a Physiologia medicinalis m kontinensünkön elfogadott tankönyv volt, majd az Akadémia alapításának évében hazájába hazatérve haláláig (1840) országos főorvos maradt. 16 4 Közben megkapta a svéd Wasarendet (a Nobel-díj akkori megfelelőjét), továbbá Széchenyi István barátját és egyik háziorvosát tisztelhetjük személyében. 16 5 Esztergomhoz sohasem lett hűtlen. Különösen az 1831-ben dühöngő kolerajárvány idején, 16 6 ahogy arra még visszatérünk. Az 1809-es, Napoleon elleni nemesi felkelés Győr és Komárom útvonala, illetve közelsége miatt Esztergomot sem hagyta érintetlen, különösen egészségügyi szempontból. Windisch Leopold tábori stáborvos visszaemlékezése az Orvosi tár 1831-es évfolyamában arra utal, 16 7 hogy az Érsekújvár és Esztergom között fekvő Mária-családi kolostort járványügyi kórházzá alakították át, ahol 12 orvos mintegy 300 beteget gyógyított. A Mária-családi, az esztergomi és móri kórház Windisch főorvos felügyelete alá tartozott. Télre a Mária-családi kórházat kiürítették, mert a sár miatt megközelíthetetlen volt. Az esztergomi a felkelés végéig fogadott betegeket. Jelentéktelen volt a halálozási arány, maga az ütközet sem tekinthető komolynak. A „kis korzikai" edzett seregének nem jelentett akadályt az anakronisztikusan felvonuló nemesi bandérium. Esztergom a reformkor kezdetén a templomépítésekkel (pl. á Kerek-templom), a primácia visszaszállításával és a bazilika alapozásával volt elfoglalva, anyagilag teljesen lekötve, az egészségügyre akkor nem sok jutott. 16 8 Esztergom megye fő37
