Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
A 18. század
A 18. század A felvilágosodás kora Esztergomban 1683 őszén kezdődött (volna), amikor az egyesült osztrák—lengyel—bajor, valamint a hozzájuk csatlakozó magyar csapatok végleg kiűzték a városból a törököt. Mekkora lemondással kellett a volt hódoltsági területnek szembenézni. Nyugaton, például Angliában a tekintélyes Th. Sydenham, Hollandiában és általában a német nyelvterületen Hermann Boerhaave munkája („Aphorismi de cognoscendis et curandis morbis") nyomán már kialakult az ágy melletti, korszerű klinikai oktatás, Itáliában a németalföldi eredetű mikroszkóp segítségével Malpighi felfedezte a vérsejteket, Morgagni megalapította a kórbonctant, Svájcban Albrecht Haller már máig érvényes élettani felfedezéseket tett (pl. az epe szerepét a zsíremésztésben), Svédországban Linné növényrendszerezése az orvostudományt is szisztematizálás irányába segítette, a medicina a kémia és fizika fejlődésének segítségével egyre inkább egzakt tudománnyá vált, sőt hazánk északi részén Moller Károly Ottó orvosi iskolát is alapított, addig Esztergomban egy balkáni szintű kis végvár romjait találjuk. A török veszély még nem múlt el. Esztergomot Buda ostromához hídfőállássá építették ki, ezért a komáromi születésű, rossz emlékű gróf Kollonich Lipót, akkoriban még kamarai elnök, a főváros felszabadításához vonuló (és visszavont) katonák részére egy sebesültkórházat akart építeni, mert a városban ekkor semmilyen egészségügyi létesítmény nem létezett. „Es fehlte in Gran (1685) noch immer an jeder árztlichen Hilfe; die zu jeder Kompanie gehörigen Feldecher" — jelentette Kollonich 1685. január 25-én, vagyis mindenféle orvosi segítség, illetve felcser hiányzott Esztergomban. 1 1"' Ugyanezen évben egy képzett sebészt és borbélyt is szerzett az esztergomi várba, 11 6 ami azért meglepő, mert az 1597. évi céhokirat szerint Esztergomban nyolc borbély-sebész mester nevét ismerjük. Az első céhmester Komáromi Barbély Tamás volt, minden kettős vezetéknév másodika ,.Barbély", ami csak megerősíti, hogy bizonyos családnevek (Borbély, Szabó, Kovács, Takács, Szíjgyártó, Molnár) a foglalkozás után maradtak viselőjükre. Héjjá Pál könyve hű képet ad róla, hogyan nézett ki a hadisebészet és a tábori egészségügy Buda visszafoglalása idején. 11 7 A sebészek már rendelkeztek bizonyos beavatkozó instrumentumokkal (szike, kutasz, csipesz, olló, fűrész stb.), csonkolásokat is végeztek. Ebben a változatos és válságos időben járt Magyarországon egy híres holland utazó, név szerint Jacobus Tollius, aki az „Epistolae Itinerariae" című munkájában (Amszterdam, 1700) jellegzetes kollekciót mutat be a használt sebészeti műszerekből. Amelyek sokkal inkább egy asztalosműhelybe vagy vallatókamrába illenének. Tollius németalföldi patrónusa egy Hennius nevű orvos volt, így a könyv medicinális szempontjain nem csodálkozhatunk. Sőt, köszönet 29
