Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
A mohácsi vésztől a törökhódoltság végéig
A mohácsi vésztől a törökhódoltság végéig Már Nemeskürty előtt is tudták, mi történt Mohács után. 8 7 Szulejmán szultán, a hódító egy hónap múlva már Esztergomot ostromolta, de az ősz beállta és Nagy Mátéék hősi helytállása visszafordulásra késztette. 1526 novemberében a nemzeti párt Szapolyai Jánost emelte trónra, aki Várdai Pál egri püspököt nevezte ki Esztergom érsekévé, majd a Habsburg-párt 1527 őszén Ferdinándot ültette a különben már nem létező magyar királyi székbe. Várdai kálváriára kényszerült, hol a szultán, hol János bizalmát élvezi, majd mindkettő gyanakvását felkeltette. 1526—1527 telét János király Esztergomban töltötte, majd kellő véderő híján átadta a császáriaknak. A szultán 1529-ben próbálta először elfoglalni Bécset, a helytartótanács ekkor Pozsonyba menekült. 8 8 Várdai érsek, míg lehetett, őrizte a város egyházi jellegét, a zsoldosokat és martalócokat egyaránt szerette volna távol tartani. Ahogy Csorba Csaba írja: „igyekezett lavírozni, semlegességet hirdetve" 8 9. Ferdinánd 1530-ban haddal kelt Magyarországra, ám lehetőségeit alaposan túlbecsülte. Esztergomot ugyan elfoglalta, de Buda ostroma sikertelennek bizonyult. Roggendorf gyalogosai között a Buda alól visszavonuló seregben járvány ütött ki, s csupán Esztergomban a Ferencrendi templom mellé 400 spanyol zsoldost temettek el. 9 0 1531-ben Ferdinánd és János megbízottai fegyverszünetet kötöttek. Várdai érsek, hogy a garázdálkodó zsoldosoktól megszabaduljon, ügyes csellel kizárta őket a várból. Miután 1532-ben Szulejmán szultánnak a Bécs felé vonuló csapatait Jurisics Miklós Kőszegnél feltartóztatta, hatására az Esztergomot ostromló kalandor Gritti is szedelőzködött a város falai alól. A vár védelmében jelentős szerep jutott Horváth Bertalan személyes bátorságának. Az 1533—1543 közötti mozgalmas tíz esztendő eseményeit Istvánffy9i Szerémi 9 2 egyaránt megírta. Istvánffy Miklós a Ferdinánd-párt, Szerémi György inkább János király érdeke szerint, tény viszont, hogy Istvánffy a tárgyilagosabb és jobb történetíró. Esztergom akkori birtoklása mindig az adott erőviszonyoktól függött, noha stratégiai szempontból mindkét fél egyformán fontosnak tartotta. Várdai tehetséges diplomataként tanácsosabbnak látta a káptalan kincseit békésebb tájakra (Pozsony, majd Nagyszombat) menekíteni, aligha sejthette azonban, hogy a XIX. század elejéig kell várni a visszaszállításukra. Az 1538-as váradi béke nyugodt éveket ígért, amennyiben az utód nélküli Szapolyai halála esetén a Habsburg-ház az örökös. Csakhogy János király közben megnősült, 1540. június 21-én pedig váratlanul meghalt, özvegye, a lengyel Izabella július 7-én trónörököst §zült, János Zsigmond személyében, amely jogilag megsemmisítette a váradi megállapodást. A felgyorsult eseményeket, az egyre bonyolultabb és kiszámíthatatlanabb helyzetet talán egyedül György barát, János Zsigmond gyámja és megbízott helytartó, később erdélyi vajda és kinevezett esztergomi érsek 23
