Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története

TÜDŐGONDOZÓ

Tüdőgondozó és Bórgondozó a kép jobboldalán Véradó Állomás Dr. Mohos Iván 1964 — Tüdőgondozó vez. főorvos TÜDŐGONDOZÓ 1960-ban alkották meg az úgynevezett „Tbc-törvényt", mely előfeltétele volt a tuberculosis elleni hatékony küzdelemnek. Ez tette kötelezővé a lakosság évenkénti tüdőszűrését és a kiszűrtek kötelező kezeltetését. A szűrések hatékonyságát mutatja, hogy a hatvanas évek első felében 320 volt a gondozott tbc-s betegek száma és ebből 70 fő volt súlyos beteg. Ezek gyógyítása 1968-ig az esztergomi, majd ennek megszüntetése után a tatabányai tüdőgyógyintézetben történik. A helyi tüdőosztály megszűnése miatt szükségessé vált a Tüdőgondozó Intézet fejlesztése, annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy mellkas rtg.-felvételt, majd 1966-ban már rétegfelvételt is tudjanak készíteni. A tüdőszűrés 1976-ig sajnos minden évben máshol, rendszerint lebontás előtt álló régi épületekben történt, 1977-ben épült meg a tüdőgondozóhoz csatlakoztatva a tüdőszűrő állomás. Ezután már minden feltétel megvolt a korszerű felkutató-kivizsgáló és gyógyító tevékenységre. Meg is mutatkozott az eredménye, mert 1985-ben már csak 60 gondozott gümőkóros beteg akadt és egy sem volt súlyos állapotú. A tbc-s betegek csökkenésének arányában 1970 óta fokozatosan egyre több nem gümőkóros légzőszervi beteggel foglalkoznak, számuk ma már megközelíti az ezret. Sajnos a tüdőrákos betegek száma évente emelkedik és 1985-ben a gondozásba vett 16 gümőkóros beteg mellett már 23 tüdőrákos beteget fedeztek fel. Sajnos e betegségnél még közel sem dicsekedhetnek olyan gyógyeredményekkel, mint a gümőkóros eseteknél. 1982-től a szűrőállomáson a tüdőszűrés mellett magasvérnyomás- és cukorbetegségszűrést is végeznek, ennek hasznosságát bizonyítja, hogy négy év alatt 296 magasvérnyomású és 116 cukorbeteget fedeztek fel, akiknek kezelése azután a körzeti orvosoknál történik. 123